A Philadelphia elleni hazai vereség után ismét a Florida Panthers következett, és sajnos a Capitals számára ismét ugyanaz lett a történet vége: Washington 3–2-re kikapott, így két egymást követő hazai mérkőzésen sem sikerült pontot szereznie. Ráadásul a statisztika alapján ezúttal sem igazán lehetett azt mondani, hogy a Capitals megérdemelte volna a győzelmet. A Florida 40 alkalommal lőtt kapura, miközben Washington mindössze 17 lövésig jutott.
Az első harmadban gyorsan megmutatkozott, hogy komoly gondok lesznek. A Florida a 13. percben Brayden Schenn góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Jeff Skinner emberelőnyben növelte 2–0-ra a Panthers előnyét. Washingtonnak azonban sikerült még a harmad vége előtt visszakapaszkodnia. A 19. percben Joel Armia szépített Matt Boldy passzából.
A Capitals azonban még örülni sem nagyon tudott a gólnak, mert 55 másodperccel később Brayden Schenn ismét betalált, így a Florida 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. Schenn számára ez különösen jó játékrész volt, hiszen kétszer is eredményes volt, és végül a mérkőzés első csillagát is megkapta.
A második harmadban Washington végre mutatott valamit abból, amit támadásban várnánk tőle. A 32. percben Peter Forsberg emberelőnyben szerezte a Capitals második gólját, Jack Hughes és Joel Armia előkészítésével. Ezzel 3–2-re módosult az állás, és úgy tűnt, hogy a Washington akár vissza is jöhet a mérkőzésbe.
A probléma csak az volt, hogy ehhez előbb több lövést kellett volna kapura küldeni. A második harmad után is óriási volt a különbség a két csapat között a kapura lövésekben, és a harmadik harmadban sem sikerült igazán megfordítani ezt a képet.
A záró húsz percben egyik csapat sem tudott betalálni, így Washingtonnak nem sikerült kiegyenlítenie. A Panthers ugyan rengeteg lövéssel próbálkozott, de a Capitals védelme a harmadik harmadban legalább már nem engedett újabb gólt. Ez azonban kevés volt, mert támadásban nem sikerült olyan nyomást kialakítani, ami egyenlítéshez vezethetett volna.
A mérkőzés egyik legszembetűnőbb statisztikája a 40–17-es lövési arány. Ez már nem egyszerűen egy kisebb különbség: a Florida több mint kétszer annyiszor találta el a kaput. A Capitals kapujában Petr Mrazeknak 37 védést kellett bemutatnia, vagyis ismét ő tartotta meccsben a csapatot. Ha nincs Mrazek, könnyen lehetett volna ennél is nagyobb a különbség.
Washington emberelőnye ezúttal működött valamennyire: öt lehetőségből egyszer sikerült betalálni, Forsberg gólja révén. Ez jobb teljesítmény, mint a Philadelphia ellen látott 0/2, de még mindig van hova fejlődni. A Florida hat emberelőnyéből szintén csak egyszer volt eredményes.
A támadók közül Joel Armia volt a Capitals legjobbja. Gólt szerzett, valamint gólpasszt is adott, vagyis a két washingtoni találatból mindkettőben benne volt. Ráadásul ezzel megszerezte szezonbeli 20. asszisztját is. Peter Forsberg szintén betalált, Jack Hughes pedig gólpasszal segítette a csapatot.
A másik oldalon Brayden Schenn volt az este embere: két gólt szerzett, és ő bizonyult a mérkőzés legjobb játékosának. Jeff Skinner egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg a Panthers kapujában ezúttal is stabil teljesítményt nyújtott a védelem.
Ami viszont egyre kellemetlenebb Washington szempontjából, hogy ez már zsinórban a második hazai vereség, ráadásul mindkettő a Philadelphia és a Florida ellen született. A Vancouver és Calgary elleni mérkőzéseken még sikerült valahogy összekaparni a győzelmeket, de az utóbbi két találkozón ismét előjött a támadójáték problémája.
A 17 kapura lövés egyszerűen kevés. Lehet 92%-os passzpontosságot produkálni, lehet emberelőnyből gólt szerezni, lehet Armia két pontot szerezzen, de ha az ellenfél 40-szer lő kapura, Washington pedig csak 17-szer, akkor hosszú távon nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
A pozitívum, hogy a Capitals kétgólos hátrányból egyszer már visszajött egyetlen gólra, és a második harmadban volt lehetősége kiegyenlíteni. A negatívum viszont az, hogy a harmadik harmadra már nem maradt elég támadóerő.
És most jön az igazán kellemetlen rész: a következő mérkőzés ismét a Philadelphia Flyers ellen lesz. A Capitals két nappal korábban 3–1-re kapott ki tőlük, most pedig újra találkoznak. Ennél jobb alkalmat talán nem is lehetne kapni arra, hogy Washington megmutassa, hogy az előző két hazai vereség csak kisiklás volt.
Mert jelenleg a csapat helyzete kezd egy kicsit aggasztó lenni: a Calgary és Vancouver elleni szoros győzelmek után két hazai vereség következett, és mindkettőnél komoly támadójátékbeli problémák jelentkeztek.
A Florida ellen legalább volt küzdés és sikerült 3–1-ről 3–2-re feljönni, de a végén ez megint kevésnek bizonyult.
Armia és Forsberg megtette, amit tudott, Mrazek ismét rengeteget dolgozott, de 17 lövéssel nem lehet folyamatosan mérkőzéseket nyerni.
A Flyers elleni következő meccsen tehát nem egyszerűen visszavágóra lesz szükség. Washingtonnak végre támadásban is meg kell mutatnia valamit, különben könnyen három egymást követő vereség lehet a történet vége.
A Florida elleni 3–2-es vereség után a Capitalsnek újra a Philadelphia Flyers ellen kellett pályára lépnie, és sajnos a visszavágás ezúttal sem sikerült. Philadelphia 5–3-ra megverte Washingtont, így a Capitals egymás után már a harmadik mérkőzését veszítette el. Ráadásul az előző két vereség után ezúttal sem sikerült igazán jól kezdeni a mérkőzést, és mire Washington magára talált, már háromgólos hátrányban volt.
Az első harmad kifejezetten rosszul alakult. A Flyers a 16. percben Kenny Sandvik emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Ryan Wiemer növelte 2–0-ra az előnyt. Washingtonnak ekkor még lett volna ideje reagálni, de a harmad végén ismét a Philadelphia talált be: Tyson Clarck emberelőnyből 3–0-ra módosította az állást.
Háromgólos hátrány, ráadásul az első harmadban. Nem éppen az a forgatókönyv, amit egy csapat szeretne, különösen egy olyan időszak után, amikor már két vereségből érkezett.
A második harmadra viszont végre megérkezett a Capitals is. A 30. percben Judd Blackwater szépített Zack Kassian és Joel Armia előkészítéséből, majd három perccel később Jack Hughes is betalált, így Washington 3–2-re felzárkózott.
Ekkor már úgy tűnt, hogy talán megint sikerül egy nagy visszatérést produkálni. A probléma az volt, hogy a Capitals ismét képes volt saját magát nehéz helyzetbe hozni. A harmad végén Fabrice Forest emberelőnyből visszaállította a Philadelphia kétgólos előnyét.
Ez különösen fájó volt, mert Washington a második harmadban végre kezdett jól játszani, és kétgólos hátrányra fel is jött. Ahelyett azonban, hogy 3–3 környékére hozta volna a meccset, ismét kapott egy gólt emberhátrányban.
A harmadik harmad elején aztán jött az újabb pofon. Logan Couture a 44. percben 5–2-re alakította az eredményt, és ezzel ismét háromgólos előnybe került a Flyers.
Washington ugyan nem adta fel. Alig két perccel később Judd Blackwater másodszor is betalált, így 5–3 lett az állás. A Capitalsnek még több mint 14 perce maradt arra, hogy újabb visszatérést produkáljon, de ezúttal már nem sikerült.
A mérkőzés egyik legjobb washingtoni játékosa egyértelműen Judd Blackwater volt. Két gólt szerzett, ezzel végre megszakította 11 mérkőzéses gólínségét. Ráadásul mindkét találata fontos pillanatban érkezett, de a kétgólos teljesítménye sem volt elég a pontszerzéshez.
Jack Hughes szintén betalált, és ezzel véget vetett saját 7 mérkőzéses gól nélküli sorozatának. Joel Armia ezúttal két gólpasszt adott, Zack Kassian pedig szintén asszisztot jegyzett.
A probléma azonban ismét a speciális egységeknél jelentkezett. A Philadelphia négy emberelőnyből háromszor is betalált, miközben Washington mindössze egyetlen power play lehetőséget kapott, és abból nem tudott gólt szerezni.
Ez gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Washington ugyan 93%-os passzpontosságot produkált, ami nagyon szép adat, de önmagában ez semmit nem ér, ha az ellenfél emberelőnyben folyamatosan büntet.
A kapura lövésekben ezúttal nem volt akkora különbség, mint a Florida ellen: 28–23-ra vezetett Philadelphia. Ez már sokkal elfogadhatóbb arány, tehát nem lehet azt mondani, hogy Washington egyszerűen végig alárendelt szerepben játszott. A fő probléma inkább az volt, hogy az első harmadban túl nagy előnyt engedett a Flyersnek.
A mérkőzés három csillaga közül kettő is philadelphiai játékos lett: Ryan Wiemer és Tyson Clarck, míg Washingtonból Judd Blackwater kapta a harmadik csillagot. Wiemer egy gólt és két gólpasszt szerzett, Clarck pedig egy góllal és egy gólpasszal járult hozzá a győzelemhez.
A Flyers számára különösen emlékezetes volt Logan Couture estéje is: megszerezte pályafutása 500. pontját, ráadásul 11 mérkőzés után ismét gólt szerzett.
Washington szempontjából viszont egyre kellemetlenebb a helyzet. Három egymást követő vereség, ráadásul az utolsó kettő ugyanattól a Philadelphiától és a Floridától érkezett. A Vancouver és Calgary elleni győzelmek után úgy tűnt, hogy a csapat talán elindul egy jobb irányba, de az elmúlt három mérkőzés ismét megmutatta, hogy még mindig komoly problémák vannak.
A legnagyobb gond most talán az, hogy Washington rendszeresen saját magát hozza nehéz helyzetbe az első harmadban. A Florida ellen 2–0-s hátrányból kellett visszajönni, most pedig már 3–0 volt az eredmény, mire a Capitals elkezdett igazán veszélyesen játszani.
Persze pozitívum, hogy háromgólos hátrányban sem adta fel a csapat. Blackwater és Hughes góljaival sikerült 3–2-re feljönni, majd a harmadik harmadban 5–3 után is próbálkoztak. Csakhogy folyamatosan hátrányból játszani nem lehet hosszú távon.
És most jöhet a Montreal Canadiens.
A Capitalsnek sürgősen meg kell állítania ezt a lejtmenetet. Blackwater végre megtörte a gólcsendjét, Hughes is újra eredményes volt, Armia pedig két gólpasszt adott, tehát vannak pozitív jelek. De a védekezés és főleg az emberhátrányos játék továbbra is komoly probléma.
Három vereség egymás után már nem véletlen.
Most már nem elég az, hogy Washington időnként visszakapaszkodik. A következő mérkőzésen az első harmadtól kezdve koncentráltabb játékra lesz szükség, mert nem biztos, hogy minden este lesz még egy negyedik vagy ötödik lehetőség a feltámadásra.
A hárommeccses vereségsorozat után végre megérkezett a válasz, amire a Capitalsnek nagyon nagy szüksége volt. Washington 6–1-re kiütötte a Montreal Canadienst, ráadásul hazai pályán, így a Philadelphia, Florida és ismét Philadelphia elleni vereségek után végre sikerült megállítani a lejtmenetet.
És ami különösen biztató: ezúttal nem kellett a mérkőzés közben hátrányból visszakapaszkodni. A Capitals már az első harmadban megszerezte a vezetést, a másodikban pedig gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést.
Az első harmadban a 15. percben Joel Armia nyitotta a gólok sorát Jack Hughes és Nick Ebert segítségével. Armia ezzel ismét fontos szerepet vállalt a támadójátékban, és az elmúlt mérkőzések után már kezd úgy kinézni, mint a csapat egyik legmegbízhatóbb pontszerzője.
Alig több mint négy perccel később Lars-Bjorn Ericsson is betalált, Mike Green és Scott Niedermayer előkészítéséből. Ericsson számára különösen fontos volt ez a gól, hiszen 10 mérkőzéses gólcsendjét törte meg, és ezzel megszerezte szezonbeli 11. pontját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Washington tehát 2–0-s előnnyel mehetett az első szünetre, és most végre nem az történt, hogy a Capitalsnek kellett futnia az eredmény után.
A második harmadban pedig jött az igazi henger. A 31. percben Lyle Clark megszerezte szezonbeli 10. gólját, majd mindössze két és fél perccel később Matt Boldy is betalált. Ezzel már 4–0 volt az állás.
De Washington nem állt le.
A 35. percben Jere Lehtinen is eredményes volt, Robert Oppenheimer és Mike Green passzából. Lehtinen ezzel 12. gólját szerezte a szezonban, ami számára új karriercsúcs.
A Capitals öt góllal zárta a második harmadot? Nem egészen – de öt gólos előnnyel igen, és ezúttal már tényleg úgy tűnt, hogy a mérkőzés eldőlt.
A harmadik harmadban Montreal ugyan megszerezte a becsületgólját, Harvey Specter révén, de Washingtonnak erre is volt válasza. A 50. percben Jack Hughes visszaállította az ötgólos különbséget, Peter Forsberg és Robert Oppenheimer segítségével.
A vége így 6–1, és ez már az a fajta győzelem volt, amire három egymást követő vereség után szükség volt.
A Capitals támadójátéka ezúttal sokkal hatékonyabb volt. Washington 27 lövésből hat gólt szerzett, míg Montreal 28 alkalommal próbálkozott. Vagyis most sem arról volt szó, hogy a Capitals szétlőtte volna az ellenfelet – egyszerűen sokkal jobban használta ki a lehetőségeit.
A mérkőzés három csillaga is Washington-játékos lett. Lars-Bjorn Ericsson kapta az első csillagot, Joel Armia a másodikat, Jack Hughes pedig a harmadikat.
Ericsson egy góllal és egy gólpasszal zárt, Armia szintén egy gólt és egy gólpasszt jegyzett, míg Hughes egy góllal és egy assziszttal járult hozzá a kiütéshez. Jack Hughes ezzel megszerezte szezonbeli 17. gólját.
Lyle Clark és Matt Boldy is elérte a 10 gólos határt, Jere Lehtinen pedig új karriercsúcsot állított fel 12 góllal. Végre egyszerre több támadó is megtalálta a góllövő ütőjét.
Ami viszont érdekes, hogy Washington öt emberelőnyből egyszer sem tudott betalálni. Tehát a power play továbbra sem működik úgy, ahogy kellene. A Montreal mindössze egyszer került emberelőnybe, és abból sem tudott gólt szerezni. A Capitalsnek most nem is kellett a speciális egység, mert öt az öt ellen is bőven elég veszélyes volt.
A mérkőzés másik érdekes része a rengeteg bunyó volt. A második harmadban Peter Forsberg és Charlie McAvoy verekedett össze, majd a harmadik harmad elején valóságos tömegverekedés alakult ki. Judd Blackwater, Lyle Clark, Nick Ebert és Peter Forsberg is belekeveredett a bunyókba.
A bunyók alapján azért látszott, hogy a Capitals nem akarta csendben végigjátszani ezt az estét. McAvoy több washingtoni játékossal is összecsapott, és három különböző bunyúban is érintett volt. A jegyzőkönyv szerint McAvoy legyőzte Forsberget és Louis Leblancot, Blackwater viszont Jonathan Huberdeau ellen nyert, míg Forsberg a mérkőzés végén Elias Lindholmmal szemben maradt alul? A jegyzőkönyv alapján pontosan ez a megoszlás szerepel, így elég mozgalmas este volt a jégen.
A legfontosabb azonban nem a bunyó, hanem az, hogy Washington végre kilencven percnyi – pontosabban hatvan percnyi – idegeskedés nélkül tudott le egy mérkőzést. Nem kellett háromgólos hátrányból kapaszkodni, nem kellett az utolsó percekben csodát várni, és nem kellett Mrazeknek 37 védéssel életben tartania a csapatot.
A Philadelphia elleni 5–3-as vereség után ez különösen fontos volt. Ott a Capitals 3–0-ról próbált visszajönni, most viszont Washington volt az, amelyik már az első harmadban irányította a mérkőzést, majd a másodikban egyszerűen eldöntötte.
Persze egy 6–1-es győzelem után sem kell azonnal bajnokesélyest csinálni a csapatból. A power play továbbra is problémás, és a védekezés sem volt hibátlan, hiszen Montreal 28 lövésig jutott. De három vereség után most végre minden fontos dolog összeállt.
Ericsson megtörte a gólcsendjét, Clark és Boldy elérte a 10 gólt, Lehtinen karriercsúcsot állított fel, Armia ismét eredményes volt, Hughes pedig újra betalált.
Ez már sokkal inkább az a Capitals, amelyet látni szeretnénk.
A következő ellenfél a Dallas Stars, és ott már az lesz az igazán érdekes kérdés, hogy ez a 6–1-es győzelem egy egyszeri kisiklás volt-e felfelé, vagy valóban sikerült visszatalálni a helyes útra.
Mert három vereség után egy 6–1-es győzelem szép válasz. Most már csak az a kérdés, hogy tudják-e folytatni.
A Montreal elleni 6–1-es kiütés után a Capitals rögtön egy újabb idegenbeli mérkőzésen bizonyíthatott, hogy valóban sikerült-e kilábalni a korábbi hullámvölgyből. A válasz ezúttal egyértelműen igen: Washington 5–2-re legyőzte a Dallas Starst, így a hárommeccses vereségsorozat után már sorozatban második győzelmét szerezte.
A mérkőzés elején Washington rögtön jelezte, hogy nem szeretne ismét hátrányból kapaszkodni. A 8. percben Matt Boldy emberelőnyből megszerezte a vezetést Zack Kassian és Kaapo Kakko előkészítéséből. Boldy számára ez különösen fontos találat volt, hiszen ezzel megszerezte szezonbeli 11. gólját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Dallas a harmad vége előtt egyenlíteni tudott, Calle Jarnkrok találatával 1–1 lett az állás. A Capitals azonban ezúttal nem esett össze az egyenlítő gól után.
A második harmadban Washington ismét átvette az irányítást. A 27. percben Joel Armia talált be Jack Hughes passzából, majd néhány perccel később Louis Leblanc is eredményes volt Lyle Clark és Scott Niedermayer segítségével. Ezzel már 3–1-re vezetett a Capitals.
Dallas ugyan még egyszer felzárkózott, Nick Suzuki góljával 3–2-re módosult az állás, de Washington ezúttal nem engedte ki a kezéből a mérkőzést.
A harmadik harmadban aztán jött a Capitals végső válasza. A 49. percben Matt Boldy másodszor is betalált, Tyson Barrie és Nick Ebert előkészítéséből, majd mindössze két és fél perccel később Kaapo Kakko is gólt szerzett.
Kakko találata különösen fontos lehet számára, hiszen 14 mérkőzéses gólcsendjét törte meg. Nem is lehetett volna jobb pillanatot választani rá: a gól gyakorlatilag eldöntötte a találkozót, Washington pedig 5–2-es győzelemmel távozott Dallasból.
A mérkőzés legjobb játékosa egyértelműen Matt Boldy volt. Két gólt szerzett, közte egy emberelőnyös találatot, és ő kapta az első csillagot is. A második csillag Kaapo Kakko, a harmadik pedig Louis Leblanc lett.
Boldy tehát új karriercsúcsot állított fel 11 góllal, majd ugyanazon a mérkőzésen rögtön 12-re is növelte ezt. Nem rossz módja annak, hogy valaki megünnepelje a saját rekordját.
Joel Armia ismét eredményes volt, és ezzel megszerezte szezonbeli 25. gólját. Az elmúlt mérkőzéseken egyre fontosabb szerepet vállal, és most is jókor érkezett a találata.
A védelemben Nick Ebert ezúttal is hozzátette a magáét egy gólpasszal, Scott Niedermayer pedig szintén asszisztot jegyzett. Louis Leblanc gólt szerzett és gólpasszt is adott, így ő is kulcsszereplője volt a győzelemnek.
A kapura lövések alapján ezúttal sem volt hatalmas különbség: Dallas 22, Washington 23 lövést jegyzett. Ez azt mutatja, hogy a Capitals nem azért nyert, mert folyamatosan beszorította a Starst, hanem mert a lehetőségeit sokkal jobban használta ki.
Az emberelőnyök terén Washington három lehetőségből egyszer tudott betalálni, míg Dallas egyetlen power playből sem szerzett gólt. Ez már lényegesen jobb teljesítmény, mint a Montreal elleni 0/5-ös emberelőnyös mutató.
A mérkőzésnek volt egy kisebb külön története is: Matt Boldy és Jason Robertson összeverekedett, és a bunyút Robertson nyerte. Boldy számára tehát nem lett tökéletes az este, de ha valaki két góllal és új karriercsúccsal zár egy mérkőzést, talán még ezt is könnyebb lenyelni.
A legfontosabb azonban az, hogy a Capitals egymás után másodszor nyert, ráadásul ismét meggyőző teljesítménnyel. A Montreal ellen 6–1, most Dallas ellen 5–2 – ez már nem egyetlen szerencsés mérkőzésnek tűnik.
A három vereségből álló rossz sorozat után Washington kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz, amit korábban is látni lehetett. A támadók egyre többször találnak be, több sorból is érkeznek pontok, és ami talán még fontosabb: a csapat nem esik pánikba akkor sem, amikor az ellenfél visszakapaszkodik.
A Dallas 1–1-nél és 3–2-nél is próbálta szorossá tenni a mérkőzést, de Washington minden alkalommal válaszolt.
Ez pedig komoly változás az előző időszakhoz képest.
Boldy duplázott és rekordot döntött, Armia megszerezte a 25. gólját, Kakko megtörte a 14 meccses gólcsendjét, Leblanc is eredményes volt – a Capitals támadójátéka kezd újra összeállni.
A következő ellenfél a Chicago Blackhawks.
Most már nem az a kérdés, hogy képes-e nyerni Washington. Ezt az elmúlt két mérkőzésen megmutatta. Az lesz az érdekes, hogy sikerül-e a Montreal és Dallas elleni lendületet továbbvinni, és végre egy hosszabb győzelmi sorozatot építeni.
A Dallas elleni 5–2-es győzelem után a Capitals hazai pályán folytathatta a felzárkózást, és bár ezúttal jóval nehezebb dolga volt, végül 4–3-ra legyőzte a Chicago Blackhawksot. Washington ezzel már három mérkőzés óta veretlen, és ami még fontosabb, a győzelemhez ezúttal is hátrányból kellett visszakapaszkodnia.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni. Washington 8 alkalommal próbálkozhatott? A teljes mérkőzésen 23 lövést jegyzett, Chicago pedig 26-ot, így már az elején látszott, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. A játék kiegyenlített volt, de a Capitals nem tudta kihasználni az első harmadban adódó lehetőségeit.
A második harmadban viszont Chicago kezdte el diktálni az eredmény alakulását. A 29. percben John Carlson megszerezte a vezetést a Blackhawksnak, Kirill Kaprizov és Justin Abdelkader passzából. Carlson számára ez különleges találat volt, hiszen pályafutása 100. gólját szerezte.
A Chicago ezután tovább növelte az előnyét. A 36. percben David Pastrnak betalált, így már 2–0-ra vezetett a vendégcsapat. Washington azonban mindössze 23 másodperccel később válaszolt: Lyle Clark szépített Scott Niedermayer passzából.
Ez a gól nagyon kellett a Capitalsnek, mert a 2–0-s hátrány könnyen kellemetlen helyzetet teremthetett volna. A második szünet előtt azonban még mindig Chicago vezetett.
A harmadik harmad elején pedig jött Pastrnak második gólja. A 46. percben emberelőnyből talált be, és ezzel 3–1-re módosította az állást. Úgy tűnt, Chicago ismét kétgólos előnyben van, és Washingtonnak megint komoly munkára lesz szüksége.
Csakhogy a Capitals ezúttal sem adta fel.
Alig 53 másodperccel Pastrnak gólja után Joel Armia szépített, majd a mérkőzés 52. percében Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlített. Tyson Barrie és Nick Ebert készítette elő a találatot, így 3–3 lett az állás.
Washington tehát kevesebb mint hét perc alatt ledolgozta a kétgólos hátrányt.
A rendes játékidő azonban nem hozott döntést, így ismét hosszabbítás következett. És itt jött az este hőse.
A 65. percben Joel Armia másodszor is betalált, ezúttal Jack Hughes és Peter Forsberg előkészítéséből. A Capitals ezzel 4–3-ra megnyerte a mérkőzést, Armia pedig két góllal zárta az estét.
Nem véletlen, hogy ő kapta a mérkőzés első csillagát.
Armia számára ez ráadásul egy elképesztően fontos időszak. A Dallas ellen megszerezte szezonbeli 25. gólját, most pedig rögtön kétszer is eredményes volt, így már 27 gólnál jár. Úgy tűnik, a szezon hajrájára nagyon elkapta a fonalat.
A második csillagot David Pastrnak kapta, aki két góllal tartotta életben a Chicagót. A harmadik csillag Lars-Bjorn Ericsson lett, aki egy góllal járult hozzá a fordításhoz.
Ericsson az elmúlt mérkőzésen is betalált Montreal ellen, most pedig ismét eredményes volt. Úgy tűnik, a korábbi 10 meccses gólcsend után most hirtelen megtalálta, merre van a kapu.
A Capitalsnek ugyanakkor továbbra is van mit javítania. Az emberelőnyökből három lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Chicago a két emberelőnyéből egyet kihasznált. A speciális egységek tehát most sem Washington oldalán álltak.
Viszont a legfontosabb szám ezúttal is a végeredmény.
Washington 3–1-es hátrányból állt fel 4–3-ra.
Ez azért különösen biztató, mert a korábbi rossz időszakban sokszor éppen az jelentette a problémát, hogy egy bekapott gól után szétesett a játék. Most viszont a Capitals háromgólos chicagói roham után sem esett szét, hanem fokozatosan visszajött a mérkőzésbe.
A védelemben Nick Ebert ismét fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt is kiosztott. Scott Niedermayer szintén asszisztot jegyzett, Tyson Barrie pedig egy gólpasszal segítette az egyenlítést.
A kapura lövések alapján Chicago valamivel többet dolgozott: 26–23 volt a lövési arány a Blackhawks javára, vagyis Washingtonnak ismét nem kellett szétlőnie az ellenfelet ahhoz, hogy megnyerje a mérkőzést.
És talán ez az utóbbi három mérkőzés legfontosabb tanulsága.
A Montreal ellen 6–1, Dallas ellen 5–2, most pedig Chicago ellen 4–3. Három mérkőzés, három győzelem, 15 lőtt gól.
A Capitals kezd újra összeállni.
Ráadásul most már nem csak egy-egy játékos húzza a csapatot. Armia folyamatosan termeli a gólokat, Boldy karriercsúcsot döntött, Kakko megtörte a gólcsendjét, Ericsson is újra eredményes, és több védő is hozzáteszi a maga pontjait.
Persze azért nem lehet hátradőlni: a Chicago ellen megint hátrányból kellett felállni, és az emberelőny továbbra sem az igazi. De a csapat mentalitása látványosan megváltozott.
Hárommeccses győzelmi sorozat.
A következő ellenfél a Toronto Maple Leafs, ráadásul idegenben. Na, ott már tényleg kiderülhet, hogy ez a jó forma mennyire komoly.
Mert a Montreal elleni 6–1 még lehetett egy kiugró meccs. A Dallas elleni 5–2 már biztató volt. A Chicago elleni, hátrányból kiharcolt hosszabbításos győzelem viszont azt mutatja, hogy a Capitals kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz és küzdőszellemhez, ami korábban is jellemezte.
És ha Joel Armia továbbra is ilyen formában játszik, akkor Washingtonnak legalább már van valakije, aki a végén oda tudja tenni a korongot a kapuba.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után ezúttal nem sikerült újabb pontokat szereznie a Capitalsnek: a Toronto Maple Leafs 4–2-re legyőzte Washingtont. A végeredmény önmagában még nem tűnik tragikusnak, a mérkőzés képe azonban már annál kevésbé volt hízelgő a Capitals számára. A kapura lövések aránya ugyanis 40–15 volt a Toronto javára, vagyis Washingtonnak gyakorlatilag egész este az volt a feladata, hogy túlélje a Maple Leafs nyomását.
Az első harmad rögtön rosszul indult. Toronto már az 5. percben Frank Colletti emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, alig több mint egy perccel később pedig Mats Sundin 2–0-ra módosította az állást. Washington azonban nem esett teljesen össze: a 17. percben Matt Boldy szépített Mike Green passzából, így az első harmad végén még teljesen nyitott volt a mérkőzés. A probléma inkább az volt, hogy Toronto ebben a játékrészben is sokkal többet támadott, Washington pedig csak egy gólt és kevés veszélyes helyzetet tudott felmutatni.
A második harmadban aztán egyetlen gól sem született, de ez nem jelentette azt, hogy a Capitals átvette volna az irányítást. Éppen ellenkezőleg: Toronto továbbra is nagy fölényben játszott, és folyamatosan próbára tette Petr Mrazeket. Washington eközben hiába birtokolta megfelelően a korongot és produkált 90%-os passzpontosságot, a támadások befejezésével komoly gondjai akadtak. A 15 lövésből végül csak kettőből lett gól, ami jól mutatja, mennyire kevés veszélyt sikerült kialakítani.
A harmadik harmad elején viszont úgy tűnt, hogy Washington mégis visszajöhet a mérkőzésbe. A 43. percben Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlítette az állást Zack Kassian és Peter Forsberg előkészítése után. A Capitals tehát rövid időre 2–2-re felzárkózott, és ekkor akár még fordításra is lehetett volna esély. Csakhogy mindössze 58 másodperccel később Frank Colletti ismét betalált, és ezzel újra Toronto került előnybe.
Washington a hajrában megpróbált egyenlíteni, de igazán komoly nyomást nem tudott kialakítani. Jack Eichel 51 másodperccel a vége előtt üres kapus góllal eldöntötte a találkozót, így a Capitals végül 4–2-es vereséggel távozott Torontóból.
A washingtoni támadósorban Matt Boldy volt az egyik legjobb, hiszen gólt szerzett, és ezzel már 13 találatnál jár a szezonban. Lars-Bjorn Ericsson szintén betalált, ráadásul az ő gólja hozta vissza 2–2-re a mérkőzést. Mike Green és Zack Kassian is egy-egy gólpasszal járult hozzá a teljesítményhez, de összességében a támadójáték nagyon kevés volt. Különösen feltűnő, hogy Joel Armia ezúttal pont nélkül maradt, így megszakadt a három mérkőzés óta tartó gólsorozata és az ötmeccses pontszerző sorozata is. Jack Hughes szintén pont nélkül zárt, így az ő ötmeccses pontszerző szériája is véget ért.
A Toronto oldalán Frank Colletti volt a mérkőzés embere. Két gólt szerzett, köztük az elsőt emberelőnyből, és ezzel végre véget vetett a 11 mérkőzéses góltalansági sorozatának. Jack Eichel egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg Mats Sundin szintén eredményes volt. Nem véletlenül került ez a három játékos a mérkőzés három csillaga közé.
A speciális egységeknél Washingtonnak megint nem sikerült kihasználnia a lehetőségeit. Két emberelőnyből nulla gól született, miközben Toronto két lehetőségből egyszer betalált. Ennél azonban sokkal nagyobb problémát jelentett az öt az öt elleni játék és a lövések száma. 15 washingtoni kapura lövés egy teljes mérkőzés alatt egyszerűen kevés, főleg egy olyan ellenféllel szemben, amely 40 alkalommal próbálkozott.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után tehát ezúttal ismét előjött az a probléma, hogy a Capitals hosszabb időszakokon keresztül nem tudja kontrollálni a játékot. A 2–2 még reményt adott, de Toronto fölénye alapján nem volt meglepő, hogy végül a Maple Leafs szerezte meg a győztes gólt.
A vereség különösen azért kellemetlen, mert Washingtonnak a következő mérkőzése ismét hazai pályán lesz, a New Jersey Devils ellen. A Capitalsnek ott ennél jóval többet kell mutatnia támadásban, mert 15 kapura lövéssel nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
Boldy és Ericsson ugyan visszahozta a meccset, de Toronto 40–15-re nyerte a lövési párharcot, és ez végül mindent elmond a mérkőzésről. A Capitals egy ideig kapaszkodott, de ezúttal a Toronto egyszerűen túl sokat volt támadásban, Washington pedig túl keveset.
A Toronto elleni vereség után a Capitals hazai pályán próbált visszatérni a győztes útra, és ezúttal sokkal jobb mérkőzést játszott. A végén azonban ismét csak egy pont maradt Washingtonnál: a New Jersey Devils szétlövésben 4–3-ra megnyerte a mérkőzést. A Capitals tehát hárommeccses időszak alatt előbb kikapott Torontóban, majd hazai pályán legalább egy pontot szerzett, de a győzelem most sem jött össze.
Az első harmadban Washington kezdett jobban. A 15. percben Peter Forsberg emberelőnyből megszerezte a vezetést Scott Niedermayer és Matt Boldy előkészítéséből. A Capitalsnek ezúttal működött a power play, és ez fontos változás volt a Toronto elleni mérkőzéshez képest.
A vezetés azonban nem tartott ki a harmad végéig. Mindössze három másodperccel a játékrész vége előtt Matt Beleskey emberelőnyből kiegyenlített, így 20 perc után 1–1 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban ismét Beleskey került főszerepbe. A 26. percben újra emberelőnyből betalált, ezzel pedig a Devils fordított és 2–1-re vezetett. Washington viszont most nem engedte, hogy az ellenfél ellépjen.
A 31. percben Matt Boldy szintén emberelőnyből volt eredményes, Tyson Barrie és Zack Kassian passzából. Ezzel 2–2 lett az állás, és a Capitals újra teljesen meccsben volt.
A harmadik harmad elején aztán jött Jack Hughes. A 46. percben Tyson Barrie és Zack Kassian előkészítéséből megszerezte a vezetést a Washington, így a Capitals 3–2-re fordított.
Sajnos ezt az előnyt sem sikerült megtartani. A 50. percben John Tavares kiegyenlített, így a rendes játékidő végén 3–3 állt az eredményjelzőn.
A hosszabbításban egyik csapat sem tudott betalálni, így ismét jöhetett a szétlövés.
Ott a Devils bizonyult jobbnak. Washington részéről Joel Armia és Mike Green értékesítette a rávezetését, Tyson Barrie és Scott Niedermayer viszont hibázott. New Jersey oldalán John Tavares, Mitch Marner és Mikhail Sergachev is betalált, így a Devils 3–2-re megnyerte a szétlövést, összesítésben pedig 4–3-ra a mérkőzést.
A Capitals legjobb játékosai közül Zack Kassian ezúttal is fontos szerepet vállalt: két gólpasszt jegyzett, és a mérkőzés harmadik csillagának választották. Tyson Barrie szintén két asszisztot osztott ki, míg Matt Boldy góllal és egy előkészítéssel zárt.
Peter Forsberg emberelőnyös gólt szerzett, Jack Hughes pedig ismét eredményes volt. Hughes ezzel már 18 gólos a szezonban.
A Devilsnél Matt Beleskey volt a nagy főszereplő: két gólt szerzett, mindkettőt emberelőnyből, és a második csillagot kapta. Az első csillag John Tavares lett, aki egy góllal és egy gólpasszal zárt, ráadásul 15 mérkőzés után végre ismét betalált.
A speciális egységek ezúttal érdekes képet mutattak. Washington hat emberelőnyből kettőt kihasznált, ami kifejezetten jó, 33%-os hatékonyság. Ugyanakkor New Jersey még ennél is hatékonyabb volt: négy lehetőségből két gólt szerzett.
Ez a mérkőzés tehát nem a Toronto elleni 40–15-ös lövési különbséghez hasonló egyoldalú történet volt. A lövéseket most 30–28-ra a Devils nyerte, vagyis Washington végig teljesen meccsben volt. Sőt, a Capitals kétszer is vezetett a találkozón, a második harmad után pedig még 2–2 volt az állás, majd a harmadikban 3–2-re is sikerült fordítani.
A probléma megint ugyanaz volt: az előnyt nem sikerült lezárni.
Washington megszerezte a 3–2-es vezetést, de mindössze négy percet tudott belőle megtartani. Tavares kiegyenlített, a hosszabbítás pedig nem hozott döntést. A szétlövésben aztán New Jersey koncentrált jobban.
Összességében ez már sokkal jobb teljesítmény volt, mint amit Toronto ellen láthattunk. A Capitals 28 lövéssel dolgozott, három gólt szerzett, két emberelőnyös találata is volt, és kétszer is felállt a hátrányból. A küzdőszellemmel ezúttal nem volt gond.
Viszont a győzelem továbbra is hiányzik.
A Montreal elleni 6–1, Dallas elleni 5–2 és Chicago elleni 4–3 után most jött egy torontói vereség és egy szétlövéses vereség New Jersey ellen. Vagyis a korábbi hárommeccses győzelmi sorozat után a Capitals ismét két mérkőzés óta nyeretlen.
A következő ellenfél az Ottawa Senators.
Ott már jó lenne végre nemcsak jól játszani, hanem 60 perc után győztesen levonulni a jégről. Mert az elmúlt két meccsen Washington ugyan nem volt rossz, de a tabella sajnos nem ad pluszpontot azért, ha valaki szépen kapaszkodik. A végén a győzelmek számítanak.
A Capitals az előző meccsek után ezúttal nem hagyott sok kérdést: 7–1-re kiütötte az Ottawa Senatorst, és az első perctől kezdve egyértelművé tette, hogy ezen az estén nem szeretne újabb hosszabbításos drámát. A 25–27-es kapura lövési arány alapján nem Washington dominált lövésszámban, de a helyzetkihasználás brutális volt: 25 lövésből hét gól született.
Az első harmad elején még úgy tűnt, hogy szoros mérkőzés lehet. Jack Hughes a 8. percben megszerezte a vezetést, majd Ottawa Mika Zibanejad révén egyenlített. A Capitals azonban mindössze 38 másodperccel később visszavette a vezetést: Joel Armia emberelőnyből talált be. Alig több mint két perccel később pedig Jesperi Kotkaniemi is eredményes volt, így Washington 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. A csapat nem engedte, hogy az ellenfél sokáig örüljön az egyenlítésnek.
A második harmad gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. 20:19-nél Armia ismét emberelőnyből betalált, ezzel már 4–1 volt az állás. Alig 42 másodperccel később Kotkaniemi újra eredményes volt, majd a 28. percben Judd Blackwater is feliratkozott a gólszerzők közé. Félidőre tehát már 6–1-et mutatott az eredményjelző, és Ottawa innentől leginkább csak azt próbálhatta elérni, hogy ne legyen még csúnyább a vége.
A harmadik harmadban Washington már érthetően visszább vett, de azért még maradt egy találat. Jack Hughes az 50. percben megszerezte második gólját, ezzel kialakítva a 7–1-es végeredményt. A Capitals ebben a harmadban már nem erőltette túl a támadásokat, egyszerűen lemenedzselte a hátralévő időt.
A mérkőzés egyik legjobbja Jesperi Kotkaniemi volt, aki két gólt szerzett, és végre megszakította a 13 mérkőzéses gólcsendjét. Kifejezetten kellett már neki ez a meccs, és ennél jobb módot aligha választhatott volna a visszatérésre. Két gólt szerzett Jack Hughes is, aki ezzel elérte a 20 gólos határt a szezonban. Ráadásul Peter Forsberg kiosztotta 30. gólpasszát az idényben.
Joel Armia szintén két góllal zárt, ráadásul mindkettőt emberelőnyből szerezte. Ezzel már 29 gólnál jár, tehát a 30-as határ is karnyújtásnyira került. Armia mellett Mike Green is fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt osztott ki, Tyson Barrie pedig szintén két ponttal járult hozzá a sikerhez.
A speciális egységek ezúttal is jól működtek. Washington 6 emberelőnyből kettőt használt ki, ami ugyan nem tökéletes, de a két power-play gól nagyon fontos pillanatokban érkezett. Ottawa egyetlen emberelőnyéből nem tudott betalálni. A Capitals passzjátéka is rendben volt, 90 százalékos pontosságot produkált, miközben Ottawa 77 százalékon zárt.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg bunyó volt. Zack Kassian Brandon Carlóval, Matt Boldy pedig előbb Liam Neesonnal, majd Joel Eriksson Ekkel is összecsapott. Boldy ráadásul mindkét bunyút megnyerte. Úgy látszik, a Capitals nemcsak hét gólt akart lőni, hanem gondoskodni szeretett volna arról is, hogy Ottawa biztosan ne felejtse el ezt az estét.
A Senators oldalán Mika Zibanejad legalább megszakította a saját hatmeccses gólcsendjét, de ez meglehetősen sovány vigasz lehetett egy 7–1-es vereség után. Ottawa 27 lövést eresztett el, de a második harmadban gyakorlatilag szétesett a játékuk.
A Capitals számára ez különösen fontos győzelem volt a New Jersey elleni hosszabbításos vereség után. Ott háromszor is vezetett a csapat, mégis csak egy pontot szerzett. Most viszont nem hagyták, hogy az ellenfél visszakapaszkodjon: amikor Ottawa egyenlített, Washington azonnal válaszolt, majd a második harmadban egyszerűen eldöntötte a mérkőzést.
Jack Hughes elérte a 20 gólt, Kotkaniemi megtörte a 13 meccses gólcsendjét, Armia már 29 gólos, Forsberg pedig 30 gólpassznál jár. Ez már nem egyszerűen egy kötelező győzelem volt, hanem egy olyan mérkőzés, ahol szinte minden működött.
A következő ellenfél viszont már sokkal kellemetlenebb lesz: Pittsburgh Penguins – Washington Capitals. A kérdés most az, hogy a Capitals tud-e ebből a lendületből valamit átvinni a következő mérkőzésre is, vagy megint előkerül a csapat hullámvasút üzemmódja.
A Washington Capitals számára ezúttal nem sikerült folytatni az Ottawa elleni kiütéses győzelem lendületét: a Penguins hazai pályán 6–4-re legyőzte a Capitalst. Pedig Washington kifejezetten jól kezdte a mérkőzést, és kétgólos előnyt is szerzett, de Pittsburgh fokozatosan átvette az irányítást, majd a végén eldöntötte a találkozót.
Az első harmadban a Capitals kezdett jobban. Joel Armia a 10. percben megszerezte szezonbeli 30. gólját, alig egy perccel később pedig Peter Forsberg is betalált, így Washington 2–0-ra vezetett. A Penguins azonban még a harmad vége előtt szépített, így 2–1-es Capitals-előnnyel vonultak szünetre a csapatok. Armia ezzel ismét bizonyította, hogy jelenleg a Washington egyik legveszélyesebb gólszerzője.
A második harmad viszont már teljesen Pittsburghről szólt. A Penguins alig több mint egy perc alatt fordította meg a mérkőzést, előbb Taylor Hall, majd emberelőnyből Nikita Kucherov talált be. Washington ekkor elveszítette azt a kontrollt, ami az első harmadban még megvolt, és a harmad végére már 3–2-es hazai vezetés állt az eredményjelzőn.
A harmadik harmad elején Miro Heiskanen emberelőnyös góljával már 4–2-re vezetett Pittsburgh, így a Capitals komoly bajba került. Washington azonban nem adta fel. Mike Green megszerezte szezonbeli hatodik gólját, majd Lars-Bjorn Ericsson is betalált, így 49:53-nál ismét döntetlen volt az állás, 4–4. Egy ilyen feltámadás után akár az is elképzelhető volt, hogy Washington fordítja meg a meccset.
Csakhogy a végjáték ezúttal nem a Capitalsnek kedvezett. Darcy Tucker 55:22-nél megszerezte a Pittsburgh ötödik gólját, majd 59:22-nél üres kapura ismét betalált, ezzel kialakítva a 6–4-es végeredményt. Washington tehát hiába jött vissza kétgólos hátrányból, a hajrában már nem tudta megszerezni az újabb egyenlítő gólt.
A Capitals támadójátékára összességében nem lehet azt mondani, hogy rossz volt: négy gólt szereztek, ráadásul Joel Armia és Peter Forsberg már az első harmadban eredményes volt. Armia különösen jó mérkőzést játszott, hiszen a 30. gólját szerezte a szezonban. Mike Green pedig végre megszakította hosszú, 23 mérkőzéses góltalansági sorozatát.
A védelemnek viszont ismét akadtak problémái. Washington mindössze 22 alkalommal lőtt kapura, miközben Pittsburgh 27 lövésig jutott. Petr Mrazek ezúttal hat gólt kapott, így hiába voltak olyan szakaszok, amikor a Capitals komoly erőket mozgósított a fordításért, hátul nem sikerült megállítani a Penguins támadásait. Különösen fájó, hogy a 4–4-es egyenlítés után még volt lehetőség a mérkőzés megnyerésére, de végül két késői Tucker-gól döntött.
Az emberelőnyök terén sem volt Washington túl meggyőző: 2 lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Pittsburgh 3 emberelőnyéből kettőt is kihasznált. Ez különösen fontos különbségnek bizonyult, hiszen a Penguins két power-play gólja jelentősen hozzájárult a fordításhoz.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg kiállítás és bunyó volt. Zack Kassian három különböző alkalommal is verekedésbe keveredett, és bár két alkalommal megnyerte a párharcát, a harmadikban Nicolas Hague már legyőzte. Peter Forsberg is bunyózott, őt Chris Pronger győzte le. Összességében a mérkőzés meglehetősen fizikálisra sikerült, és Washingtonnak nem feltétlenül ez volt az a fajta játék, amelyből a legtöbbet tudta kihozni.
A vereség azért különösen kellemetlen, mert az Ottawa elleni 7–1-es kiütés után a Capitals újabb győzelmet szeretett volna szerezni, és erre meg is volt az esély. Kétgólos előny, majd a harmadik harmadban egy 4–4-es egyenlítés is megvolt, de a végén Pittsburgh jobban használta ki a lehetőségeit.
Joel Armia elérte a 30 gólos határt, Mike Green megtörte a hosszú góltalanságát, és a Capitals kétszer is visszakapaszkodott kétgólos hátrányból – de a végén mégis üres kézzel távozott Pittsburghből.
A következő mérkőzés ismét a New Jersey Devils ellen következik. A Capitalsnek ott már érdemes lenne nemcsak a támadójátékot, hanem a mérkőzés lezárását is rendbe tenni, mert a mostanihoz hasonló meccseket nem lehet folyamatosan úgy lejátszani, hogy a végén az ellenfél vigye el a két pontot.
A Pittsburgh elleni 6–4-es vereség után a Washingtonnak
hazai pályán kellett volna javítania, de sajnos ez a mérkőzés sem úgy alakult,
ahogy azt a Capitals elképzelte. A Devils végül 4–1-re nyert, és bár a mérkőzés
első felében még úgy tűnt, hogy Washingtonnak lehet keresnivalója, a harmadik
harmadban New Jersey eldöntötte a találkozót. A lövések száma is a vendégek
fölényét mutatta: 24–17-re nyerte ezt a mutatót a Devils.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni.
Nem volt különösebben eseménydús húsz perc, a Washington pedig legalább
megfelelően tartotta magát. A védekezéssel ekkor még nem volt különösebb
probléma, viszont támadásban a Capitals sem tudott igazán nagy nyomást kialakítani.
A hazaiaknak mindössze 17 lövésük lett az egész mérkőzésen, ami már
előrevetítette, hogy ezen az estén nem a támadójáték lesz a csapat erőssége.
A második harmadban végre megérkeztek a gólok. A 32.
percben Jesperi Kotkaniemi megszerezte a vezetést a Washingtonnak Scott
Niedermayer passzából. Ez fontos gól volt a Capitals számára, hiszen végre
sikerült feltörni a Devils védelmét, és egy pillanatra úgy nézett ki, hogy a
Pittsburgh elleni vereség után most sikerülhet egy jó mérkőzést játszani.
A vezetés azonban nem tartott sokáig. Alig három perccel
később Mitch Marner egyenlített John Tavares és Scott Stevens
előkészítése után. A mérkőzés 1–1-ről fordult rá a harmadik harmadra, így ekkor
még teljesen nyitott volt a találkozó.
A harmadik harmadban viszont sajnos szétesett a
Washington játéka. A 46. percben Matt Beleskey emberelőnyből megszerezte
a Devils vezető gólját, majd mindössze két perccel később Pavel Ortov
már 3–1-re módosította az állást. Ortovnak különösen sokat jelenthetett a
találat, hiszen ezzel megszakította hét mérkőzés óta tartó gólcsendjét.
A Washington próbált ugyan válaszolni, de egyszerűen nem
volt elég veszélyes a támadóharmadban. A Devils eközben egyre magabiztosabb
lett, és az 54. percben John Gaudreau végleg eldöntötte a mérkőzést.
Tavares újabb gólpasszt adott, így a Devils 4–1-re elhúzott, és innentől már
csak az volt a kérdés, hogy Washington képes-e legalább kozmetikázni az
eredményt. Nem tudta.
Az emberelőnyök terén sem sikerült kihasználni a
lehetőségeket. A Capitals ötször játszhatott fórban, de egyikből sem szerzett
gólt, miközben a Devils három emberelőnyéből egyet értékesített. Egy olyan
mérkőzésen, ahol a Washingtonnak amúgy is kevés helyzete volt, különösen fájó a
0/5-ös emberelőnyös mutató. Hat lövés született ezekből a szituációkból, de a
Devils kapusa állta a sarat.
A mérkőzés egyik legnagyobb negatívuma ismét az volt, hogy a
Washington képtelen volt megfelelően lezárni a találkozót. Az 1–0-s vezetés
után még minden a Capitals kezében volt, de Marner gyorsan egyenlített, majd a
harmadik harmad elején két gyors góllal már a Devils került irányító pozícióba.
Onnantól a Washingtonnak már nem volt igazán válasza.
Mitch Marner lett a mérkőzés első számú csillaga,
teljesen megérdemelten: gólt szerzett és fontos szerepet játszott a Devils
támadójátékában. John Tavares két gólpasszal segítette a győzelmet, míg Pavel
Ortov a hétmeccses gólcsendjét törte meg. Scott Stevens számára is
emlékezetes este volt, hiszen megszerezte szezonbeli 23. gólpasszát, amivel új
karriercsúcsot állított fel.
Washington oldalán Kotkaniemi gólja mellett kevés
pozitívumot lehet kiemelni. Ráadásul Peter Forsberg öt mérkőzés óta tartó
pontsorozata is megszakadt, ami ezen a mérkőzésen különösen érzékenyen
érintette a csapatot.
A Pittsburgh elleni vereség után tehát újabb kudarc
következett, ráadásul ezúttal hazai pályán. A 7–1-es Ottawa elleni kiütés után
a Capitals most egymás után két mérkőzést veszített el, és ezen a két
találkozón összesen tíz gólt kapott. A következő mérkőzésen éppen az Ottawa
Senators lesz az ellenfél, így ennél jobb alkalmat nehéz elképzelni a
javításra. Most már tényleg ideje lenne visszatalálni ahhoz a játékhoz, amit
néhány mérkőzéssel ezelőtt láttunk a csapattól.
A New Jersey elleni 4–1-es vereség után a Washingtonnak nem
volt könnyű dolga, hiszen azonnal ahhoz az Ottawa Senatorshoz látogatott,
amelyet néhány mérkőzéssel korábban 7–1-re kiütött. Ezúttal azonban egészen más
mérkőzést játszott a két csapat. A Capitals ugyan 3–0-s hátrányba került, de
óriási hajrával visszajött a mérkőzésbe, és végül a hosszabbításban, illetve a
szétlövésben dőlt el a találkozó. A Washington 19 lövést tudott kapura küldeni,
Ottawa pedig 25-öt.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni,
így húsz perc után még 0–0 állt az eredményjelzőn. A Washington ezúttal sem
kezdett rosszul, de az Ottawa fokozatosan egyre nagyobb nyomást tudott
kialakítani. A Capitalsnak elsősorban arra kellett volna figyelnie, hogy ne
adjon könnyű lehetőségeket a hazaiaknak, mert a második harmadban ez sajnos
megváltozott.
A második harmadban már jöttek is a problémák. A 25.
percben Vladimir Tarasenko emberelőnyből megszerezte az Ottawa
vezetését, Liam Neeson és Derek Forbort előkészítése után. A Washingtonnak
ekkor még bőven lett volna ideje visszajönni, de a harmad végén két gyors gól
gyakorlatilag padlóra küldte a Capitalsot.
A 39. percben Mark Scheifele szintén emberelőnyből
növelte 2–0-ra az Ottawa előnyét, majd mindössze harminc másodperccel később Sebastian
Collberg már 3–0-ra módosította az állást. Ez utóbbi gól különösen fontos
volt Collberg számára, hiszen ezzel megszakította 14 mérkőzés óta tartó
gólcsendjét.
A Washington tehát háromgólos hátrányban vonulhatott az
öltözőbe, és ekkor már úgy tűnt, hogy az Ottawa könnyedén megszerzi a két
pontot. A Capitals azonban szerencsére nem adta fel.
A harmadik harmadban teljesen más Washington érkezett
a jégre. A 47. percben Jere Lehtinen megszerezte a Capitals első gólját
Kaapo Kakko és Judd Blackwater passzából. Lehtinennek különösen fontos volt a
találat, hiszen hét mérkőzés óta nem tudott gólt szerezni.
Alig három perccel később Joel Armia már 3–2-re hozta
fel a Washingtont, ezúttal emberelőnyből. Jack Hughes és Peter Forsberg
készítette elő a találatot. Ezzel a Capitals visszajött a mérkőzésbe, és
hirtelen az Ottawa játékosainak kellett elkezdeniük idegeskedni.
A Washington pedig nem állt meg. A 58. percben Lars-Bjorn
Ericsson egyenlített Nick Ebert passzából, így a Capitals háromgólos
hátrányból 3–3-ra felállt. Ericsson ezzel megszerezte szezonbeli 10. gólját is.
A rendes játékidő végéig már egyik csapat sem tudott újabb
gólt szerezni, így jöhetett a hosszabbítás, majd végül a szétlövés.
A szétlövésben sajnos már nem sikerült befejezni a
nagy feltámadást. Ottawa részéről Tarasenko hibázott, majd Scheifele betalált,
Chamber pedig szintén nem tudott eredményes lenni. Washington oldaláról Mike
Green, Lyle Clark és Tyson Barrie sem tudott gólt szerezni, így az Ottawa
1–0-ra megnyerte a szétlövést, és ezzel 4–3-ra a mérkőzést is.
Az emberelőnyök terén ismét akadtak problémák. Ottawa négy
fórból kétszer is betalált, míg a Washington két emberelőnyből egyszer volt
eredményes. A Capitals ráadásul mindössze egy lövést tudott kapura küldeni a
két emberelőnyéből, ami azért elég szerény teljesítmény. Az Ottawa viszont
mindkét első két gólját emberelőnyből szerezte, tehát a különbséget ezen a
téren egyértelműen a speciális egységek jelentették.
A mérkőzés egyik legpozitívabb része azonban mindenképpen az
volt, ahogy a Washington a 3–0-s hátrányból visszajött. A New Jersey elleni
4–1-es vereség után könnyen lehetett volna egy újabb sima vereség, ehelyett a
Capitals az utolsó harmadban három gólt szerzett, és végül egyetlen lövésre
volt attól, hogy teljesen megfordítsa a mérkőzést.
Judd Blackwater számára is emlékezetes lehetett az
este, hiszen a 21. pontjával új karriercsúcsot állított fel. Lars-Bjorn
Ericsson megszerezte tizedik gólját, Jere Lehtinen pedig megtörte hétmeccses
gólcsendjét.
Ottawa oldalán Liam Neeson lett a mérkőzés első számú
csillaga, míg Tarasenko és Collberg is fontos szerepet játszott a hazai
győzelemben. Collberg ráadásul hosszú, 14 mérkőzéses gólcsendet szakított meg,
Forbort pedig 10 meccs után jegyzett ismét pontot.
A mérkőzés fizikálisabb pillanatait sem úszták meg a
csapatok: Brandon Carlo legyőzte Matt Boldyt a bunyóban. A Capitals
tehát ezúttal nem tudott nyerni, de a 3–0-s hátrányból történő
visszakapaszkodás mindenképpen pozitívum. A gond az, hogy az Ottawa ellen már
nem sikerült megszerezni a második pontot sem, így a Washingtonnak be kellett
érnie egy vereséggel a szétlövésben.
A következő ellenfél a New York Rangers lesz, és a
Capitalsnak most már nagyon kellene egy teljes mérkőzésen keresztül stabil
teljesítmény. A New Jersey ellen 1–4, most pedig 3–4-es vereség lett a vége. A
jó hír, hogy a csapat képes visszajönni a meccsekbe. A rossz hír, hogy talán
nem kellene minden alkalommal háromgólos hátrányból megpróbálni megmutatni,
hogy tudunk hokizni.
Az Ottawa elleni 4–3-as szétlövéses vereség után a Washington ezúttal New Yorkba látogatott, és a Rangers otthonában már sokkal jobb teljesítményt nyújtott. A Capitals 6–4-re győzött egy fordulatos mérkőzésen, amelyen többször is változott a vezető csapat. A Washington 28, a Rangers 30 kapura lövésig jutott, tehát ezúttal nem volt jelentős különbség a két csapat között. A döntő különbséget inkább az jelentette, hogy a Capitals jobban használta ki a lehetőségeit.
Az első harmadban a Washington kezdett jobban. A 11. percben Scott Niedermayer emberelőnyből megszerezte a Capitals vezetését Peter Forsberg és Joel Armia előkészítése után. Niedermayernek különösen jól jött ez a találat, hiszen 18 mérkőzés óta nem tudott gólt szerezni. A Rangers azonban még a harmad vége előtt egyenlített: a 18. percben Kris Letang talált be, ezzel pedig megszakította 14 mérkőzés óta tartó gólcsendjét. Húsz perc után 1–1 volt az állás.
A második harmadban aztán alaposan felpörgött a mérkőzés. A Rangers mindössze két és fél perc alatt kétgólos előnyt épített ki. A 22. percben Andrei Svechnikov szerezte meg a vezetést, majd a 25. percben Evgeni Malkin már 3–1-re módosította az eredményt. Malkin számára különösen emlékezetes volt ez a mérkőzés, hiszen ezzel megszerezte szezonbeli 50. gólját.
A Washington azonban ezúttal sem hagyta magát. A 30. percben Joel Armia szépített, majd három és fél perccel később Lars-Bjorn Ericsson egyenlített. A Capitals tehát 3–1-es hátrányból visszajött, és ismét teljesen nyílttá tette a találkozót. A második harmad végén 3–3 állt az eredményjelzőn.
A harmadik harmad aztán újabb fordulatot hozott. A 44. percben Malkin ismét betalált, ezzel megszerezte saját 50. gólját követően az 51.-et is, és a Rangers újra előnybe került. Washingtonnak azonban mindössze 33 másodpercre volt szüksége az egyenlítéshez. Joel Armia másodszor is eredményes volt, ezúttal Peter Forsberg és Jack Hughes passzából.
Ezután a Capitals már nem engedte ki a kezéből a mérkőzést. Az 51. percben Judd Blackwater megszerezte a Washington ötödik gólját Jere Lehtinen és Matt Boldy előkészítéséből, így a Capitals először vezetett a második harmad eleji 1–3-as állás óta.
A Rangers az utolsó percekben próbált egyenlíteni, de a Washington jól védekezett, majd 49 másodperccel a rendes játékidő vége előtt Kaapo Kakko üres kapus góllal lezárta a mérkőzést. Kakko ezzel egyúttal hét mérkőzés óta tartó gólcsendjét is megszakította.
Az emberelőnyök terén a Washingtonnak ismét voltak lehetőségei: öt fórból egyszer sikerült betalálnia, ráadásul ez a gól nyitotta a mérkőzést. A Rangers négy emberelőnyt kapott, de egyiket sem tudta kihasználni. Ez komoly különbségnek bizonyult, főleg egy olyan mérkőzésen, ahol végül csak két gól volt a különbség.
A Capitals támadójátéka ezúttal sokkal jobban működött, mint az előző két mérkőzésen. Hat gólt szereztek, és ami különösen fontos, hogy amikor 3–1-es hátrányba kerültek, nem estek szét, hanem néhány perc alatt visszaküzdötték magukat 3–3-ra. A harmadik harmadban pedig már ők tudták jobban kezelni a mérkőzés fontos pillanatait.
A mérkőzés első számú csillaga Joel Armia lett, teljesen megérdemelten. Két gólt szerzett, és kulcsfontosságú volt abban, hogy a Washington előbb visszajöjjön a mérkőzésbe, majd megszerezze a vezetést. Evgeni Malkin szintén két gólt szerzett, miközben elérte az 50 gólos határt. Scott Niedermayer pedig a góljával és az előkészítésével is fontos szerepet játszott.
Washingtonnál több játékos is fontos mérföldkőhöz érkezett. Nick Ebert és Jack Hughes is megszerezte szezonbeli 30. gólpasszát, Jere Lehtinen pedig karriercsúcsot állított fel 22 ponttal. Mike Green 20. gólpasszát jegyezte, ami egyben pályafutása 500. gólpassza is lett. Kaapo Kakko megszakította hétmeccses gólcsendjét, Niedermayer pedig 18 mérkőzés után talált ismét a kapuba.
Összességében ez egy nagyon fontos győzelem volt a Washington számára. A New Jersey elleni vereség és az Ottawa elleni szétlövéses kudarc után végre sikerült egy olyan mérkőzést megnyerni, amelyen hátrányból kellett visszajönni. A 3–1-es állásnál még könnyen újabb vereség lehetett volna a vége, de ezúttal a Capitals nem roppant össze, hanem megfordította a mérkőzést. A következő ellenfél a Buffalo Sabres, ezúttal már hazai pályán, így jó lenne folytatni ezt a lendületet.
A Rangers elleni 6–4-es idegenbeli győzelem után a Washington hazai pályán fogadta a Buffalo Sabrest, és ezúttal nem hagyott sok kérdést maga után. A Capitals 9–1-re kiütötte a Buffalót egy olyan mérkőzésen, amelyen már az első harmadban eldőlt, merre billen a mérleg. A Washington 37 alkalommal lőtt kapura, míg a Buffalo 26 próbálkozásig jutott. A kilenc szerzett gól mellett különösen figyelemre méltó, hogy a Capitals a második és harmadik harmadban összesen nyolcszor talált be.
Az első harmad azonban nem indult tökéletesen. A Buffalo az 6. percben Cal Foote révén megszerezte a vezetést, így a Washingtonnak kellett futnia az eredmény után. A Capitals azonban gyorsan reagált. A 9. percben Lyle Clark egyenlített Mike Green és Tyson Barrie előkészítése után, majd négy perccel később Peter Forsberg már a Washington vezetését szerezte meg Kaapo Kakko és Mike Green segítségével.
A Capitals ekkor már teljesen átvette az irányítást, és alig egy perccel később Jere Lehtinen is betalált, így a Washington rövid idő alatt 3–1-re fordította a mérkőzést. A Buffalo tehát hiába kezdett góllal, a harmad végére már kétgólos hátrányban találta magát. A Washington támadójátéka ekkor már látványosan működött, és a három gólból kettő mindössze néhány percen belül született.
A második harmadban pedig a Capitals gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Alig négy perc telt el, amikor Scott Niedermayer emberelőnyből megszerezte a Washington negyedik gólját. Joel Armia és Jack Hughes készítette elő a találatot. Mindössze 21 másodperccel később Travis Konecny is betalált, így már 5–1 állt az eredményjelzőn.
A Buffalo ekkor már szemmel láthatóan nem tudta felvenni a Washington tempóját. A Capitals folyamatosan támadott, és a 37. percben Jesperi Kotkaniemi megszerezte első gólját a mérkőzésen, így a második harmad végére már 6–1-re vezetett a Washington.
A harmadik harmadban sem állt le a Capitals. Az első percben Lars-Bjorn Ericsson növelte tovább az előnyt, majd alig másfél perccel később ismét Niedermayer következett. Ezúttal emberhátrányból talált be, ami még különösebbé tette a Buffalo számára egyébként is kínos estét.
És ha ez még nem lett volna elég, mindössze 31 másodperccel később Jesperi Kotkaniemi is megszerezte második gólját, szintén emberhátrányban. Ezzel 9–1 lett az eredmény, és a Washington gyakorlatilag tökéletes harmadot produkált. A Capitals két shorthanded gólt is szerzett rövid idő alatt, miközben a Buffalo emberelőnyeiből egyetlen gólt sem tudott összehozni.
Az emberelőnyök terén is Washington jött ki jobban. A Capitals két lehetőségből egyszer betalált, míg a Buffalo négy emberelőnyt kapott, de egyiket sem tudta kihasználni. Ráadásul a Washington a harmadik harmadban két emberhátrányos góllal büntette a Sabrest, ami már tényleg a mérkőzés teljes kontrollját jelentette.
A találkozó egyik legnagyobb sztárja Jesperi Kotkaniemi lett, aki két gólt szerzett, és teljesen megérdemelten kapta az első csillagot. Ezzel megszerezte szezonbeli 15. gólját is. Scott Niedermayer szintén kétszer talált be, és a mérkőzésen jegyzett újabb pontjaival már 40 gólpassznál jár a szezonban. Jere Lehtinen egy góllal és egy gólpasszal zárt, ráadásul megszerezte 10. gólpasszát is, amivel új karriercsúcsot állított fel 11 assziszttal.
Peter Forsberg is fontos mérföldkőhöz érkezett: a második washingtoni gól megszerzésével elérte a szezonbeli 20 gólos határt. A Rangers ellen már 500. gólpasszát jegyző Mike Green ezúttal is aktív volt, két asszisztot osztott ki, míg a Washington összességében szinte minden támadója hozzátette a magáét a kiütéshez.
A Capitals számára ez a 9–1-es győzelem különösen fontos lehetett az elmúlt két mérkőzés után. A New Jersey ellen 4–1-re kikaptak, majd Ottawában 4–3-ra maradtak alul szétlövésben, viszont a Rangers ellen már 6–4-re nyertek, most pedig még egy lapáttal rátettek. A csapat támadójátéka egyre inkább kezd visszatérni arra a szintre, amit korábban megszoktunk.
A mérkőzés elején még a Buffalo vezetett, de a Washington ezúttal nem kezdett el pánikolni, hanem gyorsan megfordította az eredményt. Utána pedig már nem volt kegyelem: kilenc gólt szereztek, miközben a Sabres mindössze egyszer tudott betalálni.
A következő mérkőzésen viszont jóval komolyabb ellenfél érkezik: a Boston Bruins. A Capitals most két mérkőzés alatt 15 gólt szerzett, úgyhogy a Boston ellen is lesz mit megmutatni. Ott viszont valószínűleg nem lehet majd arra számítani, hogy az ellenfél 3–1 után egyszerűen szétesik. A Washingtonnak most azt kell bizonyítania, hogy ez a gólerős forma nem csak két könnyebb mérkőzésre szólt.
A Buffalo elleni kiütés után a Washingtonnak máris komolyabb feladat jutott: a Boston Bruins érkezett az MCI Centerbe. A Capitals ezúttal nem tudta folytatni a gólfesztivált, és 3–0-s vereséget szenvedett. A 23–29-es kapura lövési arány alapján nem volt óriási különbség a két csapat között, de a Boston sokkal jobban használta ki a lehetőségeit, különösen emberelőnyben.
Az első harmadban még sokáig nem esett gól, de a 15. percben a Boston megszerezte a vezetést. Leon Draisaitl emberelőnyből talált be Jamie Benn és Dougie Hamilton előkészítése után. Washingtonnak nem sikerült megfelelően reagálnia a hátrányra, és kevesebb mint négy perccel később Drew Shore megduplázta a Bruins előnyét. A Capitals tehát az első harmad végén már 2–0-s hátrányban volt, és támadásban ekkor még nem igazán találta a ritmust.
A második harmadban Washington próbált közelebb kerülni, de a Boston védelme és kapusa továbbra is állta a sarat. A harmad közepén aztán ismét a Bruins talált be. A 31. percben Dougie Hamilton szintén emberelőnyből növelte háromgólosra a vendégek előnyét. Draisaitl ezúttal előkészítőként jeleskedett. Ezzel gyakorlatilag megvolt a Boston számára szükséges előny, hiszen a Washingtonnak az egész mérkőzésen nem sikerült betalálnia.
A harmadik harmadban a Capitals előtt még lett volna lehetőség a visszakapaszkodásra, de a Boston fegyelmezetten védekezett. Washington három emberelőnyt is kapott a mérkőzés során, azonban egyikből sem tudott gólt szerezni. A Bruins ezzel szemben három lehetőségből kétszer is eredményes volt. Ez döntő különbségnek bizonyult, és a Capitals hiába próbálkozott 23 alkalommal, egyszer sem tudta feltörni a bostoni védelmet.
A mérkőzés egyik legnagyobb különbségét tehát egyértelműen a special teams jelentette. Washington 3 emberelőnyből 0 gólt szerzett, ráadásul mindössze négy lövést tudott ezekből összehozni. A Boston 3 fórból kétszer betalált, és kilenc lövést eresztett meg emberelőnyben. A Capitals 96 százalékos passzolási mutatója ugyan nagyon szép, de a kapu előtt ebből ezúttal nem sok minden látszott.
A Boston oldalán Leon Draisaitl volt az egyik főszereplő. Gólt és gólpasszt jegyzett, ráadásul megszerezte szezonbeli 45. gólját. Dougie Hamilton szintén góllal és gólpasszal zárt, míg Drew Shore megszakította hat mérkőzés óta tartó gólcsendjét. A Boston kapusa és védelme pedig lehozta a mérkőzést kapott gól nélkül.
Washington számára különösen bosszantó lehetett, hogy mindössze néhány nappal korábban még 9–1-re verte a Buffalót, előtte pedig a Rangerst is hat góllal küldte haza. Most viszont a Boston ellen egyszerűen elfogyott a puskapor. A támadók nem tudtak betalálni, az emberelőnyök kihasználatlanul maradtak, és a három bekapott gólból kettő ráadásul speciális egységből érkezett.
A pozitívum talán az, hogy a Washington nem játszott teljesen reménytelen mérkőzést. A 23 kapura lövés azt mutatja, hogy próbálkozott, a 96 százalékos passzolási mutató pedig kifejezetten jó. Csakhogy a Boston ellen most nem volt elég a szép passzjáték: gólokat kellett volna szerezni.
A Buffalo elleni kilencgólos ünneplés után tehát jött a másik véglet: kilenc gól után kilencven percnyi... illetve hatvan percnyi gólcsend. A Capitals ezúttal nem tudott betalálni, így a Boston megérdemelten vitte el a két pontot.
Ráadásul a következő ellenfél ismét a Buffalo Sabres lesz. Ennél jobb alkalmat aligha kaphat Washington arra, hogy gyorsan javítson. A kérdés csak az, hogy a Capitals visszatalál-e a Buffalo ellen mutatott támadójátékához, vagy a Boston elleni 0–3 után ismét elő kell venni a „hol van a gól?” című taktikai megbeszélést.
A Boston elleni 0–3-as vereség után nem kellett sokat várni a javításra, és a Washington ezúttal nem is bízott semmit a véletlenre. A Capitals 4–0-ra győzte le a Buffalo Sabrest, ráadásul olyan fölényben játszott, amit az eredmény önmagában talán még nem is mutat meg teljesen. Washington 48 alkalommal lőtt kapura, miközben a Buffalo mindössze 25-ször próbálkozhatott. Ez már nem egyszerű győzelem volt, hanem egy meglehetősen egyoldalú kijelentés: a Boston elleni meccset gyorsan szeretnék elfelejteni.
Az első harmadban már nagyon hamar eldőlt, hogy Buffalo számára hosszú este következik. A 9. percben Travis Konecny szerezte meg a vezetést Judd Blackwater és Lyle Clark előkészítése után, majd mindössze 48 másodperccel később Joel Armia is betalált. Peter Forsberg és Scott Niedermayer hozta össze a második gólt, így a Capitals alig néhány perc alatt 2–0-ra lépett el.
A Buffalo próbálkozott ugyan, de Washington védekezése ezúttal sokkal stabilabbnak bizonyult. A hazaiak nem engedték, hogy az ellenfél komolyabb lendületet vegyen, miközben folyamatosan érkeztek a washingtoni lövések. A kétgólos előny a harmad végéig megmaradt, de már ekkor érezhető volt, hogy a Sabresnek nagyon nehéz dolga lesz.
A második harmadban aztán tovább nőtt a Capitals előnye. Alig két perc telt el, amikor Jack Hughes megszerezte Washington harmadik gólját Peter Forsberg gólpasszából. A 25. percben pedig ismét Armia következett. Ezúttal emberelőnyből talált be, ráadásul Peter Forsberg és Jack Hughes készítette elő a találatot. Ezzel már 4–0 volt az állás, és Armia megszerezte szezonbeli 35. gólját.
A második harmad végére gyakorlatilag minden kérdés eldőlt. Washington ekkor már hatalmas fölényben volt kapura lövésekben, a Buffalo pedig nem találta a módját annak, hogyan tudná feltörni a Capitals védelmét. A Washington ráadásul nemcsak támadásban, hanem a saját kapuja előtt is fegyelmezett maradt.
A harmadik harmad már inkább arról szólt, hogy a Capitals lehozza kapott gól nélkül a mérkőzést. Újabb találat már nem született, de Washington így is kontrollálta a játékot. A Buffalo 25 lövéséből egyetlen egy sem jutott túl Petr Mrazeken, aki tökéletes teljesítménnyel zárta az estét. A kapus teljesen megérdemelten kapta a mérkőzés első csillagát.
Mrazeknek ez különösen fontos visszavágás lehetett az előző, Boston elleni mérkőzés után, ahol három gólt kapott. Ezúttal viszont 25 lövésből mind a 25-öt megfogta, és megszerezte a shutoutot. Ha a Boston elleni mérkőzésen felmerült volna a kérdés, hogy miért nem működik valami, most Mrazek elég egyértelmű választ adott: „nyugi, azért még itt vagyok.”
A mérkőzés másik főszereplője természetesen Joel Armia volt. Két gólt szerzett, közülük az egyik emberelőnyből érkezett, és már 35 gólos a szezonban. Ez egészen komoly teljesítmény, különösen úgy, hogy néhány mérkőzéssel korábban még arról beszéltünk, hogy megszakadt a hárommeccses gól- és ötmeccses pontszerző sorozata. Nos, Armia gyorsan visszatalált a góllövő útra.
Peter Forsberg is kulcsszerepet vállalt: három gólpasszt osztott ki, és mindhárom pontja fontos volt. Az első harmadban Armia góljánál, majd Jack Hughes találatánál és Armia második góljánál is ő volt az előkészítő. Nem rossz este egy olyan játékostól, aki úgy tűnik, lassan már előfizetést kötött a gólpasszokra.
A Capitals emberelőnye ezúttal sem volt tökéletes, de a négy lehetőségből egyet sikerült kihasználni, és Armia találata pontosan ilyen helyzetből született. Ennél azonban fontosabb volt, hogy Washington 48 kapura lövésig jutott, miközben a Buffalo csak 25-ig. A 91 százalékos challenge-mutató is azt mutatja, hogy a Capitals ezúttal fizikálisan is sokkal jobban teljesített.
A mérkőzés egyetlen komolyabb kakaskodása a harmadik harmadban történt, amikor Zack Kassian és Mason Lohrei akadt össze. Kassian nyerte a bunyót, így legalább ő is gondoskodott róla, hogy a meccs végére minden washingtoni részleg hozzátegyen valamit a sikerhez.
A legfontosabb azonban maga a reakció volt a Boston elleni vereségre. A Capitals három nappal korábban hazai pályán 0–3-ra kikapott, most pedig 48 lövésből négy gólt szerzett, és kapott gól nélkül hozta le a mérkőzést. Ez már az a fajta válasz, amit egy vereség után látni szeretnénk.
Washington tehát gyorsan feledtette a Boston elleni nullázást, és ismét megmutatta, hogy ha lendületbe kerül, akkor komoly támadóerő van ebben a csapatban. Armia duplázott, Hughes betalált, Konecny is eredményes volt, Forsberg három gólpasszt adott, Mrazek pedig lehúzta a rolót.
A Boston elleni 0–3 után a Washington gyorsan összeszedte magát: előbb 4–0-ra lenullázta a Buffalót, most pedig hazai pályán 5–3-ra legyőzte az Ottawa Senatorst. A mérkőzés nem volt végig olyan sima, mint amilyennek a 3–0-s kezdés alapján tűnhetett, de a Capitals végül kézben tartotta a találkozót, és megszerezte újabb győzelmét.
Az első harmad ezúttal gól nélkül telt. Washington 30, Ottawa 22 alkalommal lőtt kapura a teljes mérkőzésen, de az első húsz percben egyik csapat sem tudta feltörni a másik védelmét. A Capitalsnek ugyan voltak lehetőségei, de a gólszerzéshez egészen a második harmadig kellett várni.
A második harmadban viszont alaposan felgyorsultak az események. A 26. percben Nick Ebert megszerezte a vezetést Peter Forsberg gólpasszából, majd mindössze 66 másodperccel később Ryan Murphy is betalált. Murphy számára ez különösen fontos találat volt, hiszen 18 mérkőzés után ismét gólt szerzett. Úgy tűnik, végre megtalálta a kaput – csak kicsit sokáig kereste.
Washington nem állt le, és a 33. percben Joel Armia is eredményes volt Travis Konecny és Lyle Clark előkészítéséből. Ezzel már 3–0-ra vezetett a Capitals, és úgy tűnt, a Buffalo elleni 4–0 után ismét egy könnyedebb estét rendezhetnek az MCI Centerben.
Ottawának azonban volt válasza. Mindössze fél perccel Armia gólja után Evgeni Pastukhar szépített, így a második harmad végére 3–1 lett az állás. Pastukhar számára szintén fontos volt a találat, hiszen 17 mérkőzéses gólcsendjét törte meg.
A harmadik harmad már igazi oda-vissza játékot hozott. Ottawa a 46. percben Mark Scheifele révén 3–2-re zárkózott fel, így hirtelen újra nyitott lett a mérkőzés. A Capitals azonban nem engedte ki a kezéből az irányítást: mindössze 44 másodperccel később Nick Ebert megszerezte második gólját a találkozón, ezzel ismét kétgólosra növelve Washington előnyét.
Nem kellett sokat várni az ötödik találatra sem. A 49. percben Jack Hughes lőtte be a Capitals ötödik gólját Lyle Clark és Travis Konecny segítségével. Ezzel 5–2 lett az állás, és Washington ismét háromgólos előnyben volt.
Ottawa még egyszer felzárkózott: a 56. percben Liam Neeson 5–3-ra módosította az eredményt, de ezúttal a Capitals már nem engedte ki a kezéből a mérkőzést. Az utolsó percekben nem született újabb gól, így Washington megőrizte a kétgólos előnyt.
A mérkőzés egyik legjobbja Nick Ebert volt, aki két gólt szerzett, és teljesen megérdemelten kapta az első csillagot. Különösen fontos volt a második találata, hiszen az Ottawa éppen kezdett veszélyessé válni. Ráadásul Ebertnek ez volt az első gólja 15 mérkőzés óta.
Joel Armia ismét eredményes volt, és ezzel már 36 gólos a szezonban. A Buffalo ellen még kétszer talált be, most pedig tovább folytatta a gólszerzést. Nem úgy tűnik, hogy egyhamar szeretne visszatérni a gólcsendhez.
Travis Konecny is fontos szerepet vállalt: egy gólpasszt adott, amivel megszerezte szezonbeli 10. asszisztját, ráadásul a mérkőzés harmadik csillaga lett. Lyle Clark szintén két ponttal, két gólpasszal zárt.
A speciális egységek ezúttal kevésbé voltak főszereplők. Washington mindössze egy emberelőnyt kapott, abból nem szerzett gólt, Ottawa viszont hat alkalommal játszhatott létszámfölényben, és egyik lehetőségét sem tudta kihasználni. Ez óriási segítség volt a Capitalsnek, mert az Ottawa ennyi emberelőny mellett könnyen sokkal kellemetlenebbé tehette volna az estét.
A mérkőzéshez természetesen a bunyók is hozzátartoznak. Matt Boldy megverte Joel Eriksson Eket, míg Troy Vance Zack Kassiant győzte le. Kassian tehát ezúttal nem tudta folytatni a korábbi verekedős sikersorozatát, de legalább nem maradt ki a műsorból.
A Washington az utóbbi három mérkőzésén így 0–3 a Boston ellen, majd 4–0 a Buffalo ellen és 5–3 az Ottawa ellen. Vagyis a Capitals szépen reagált a Boston elleni vereségre, és most már két egymást követő győzelemnél jár.
Ráadásul ez a meccs azért is biztató, mert Washington 3–0-s előnyből ugyan visszaengedte 3–2-re az Ottawát, de ezúttal nem omlott össze. Ebert és Hughes gyorsan visszaállította a háromgólos különbséget, és amikor az Ottawa ismét szépített, már nem jött újabb fordulat.
5–3, kétgólos Ebert, 36. Armia-gól, 18 meccs után ismét betaláló Ryan Murphy, és két újabb pont a Capitalsnak.
A következő ellenfél a Minnesota Wild lesz. A Buffalo és Ottawa elleni két győzelem után most már az a kérdés, hogy Washington tud-e tovább építkezni, vagy ismét jön egy olyan mérkőzés, ahol a kapusnak kell majd megmentenie a társaságot.
A Buffalo elleni 4–0-s, majd az Ottawa elleni 5–3-as győzelem után a Washington hazai pályán fogadta a Minnesota Wildot. A Capitals ezúttal 3–1-re nyert, és ez a győzelem nemcsak újabb két pontot jelentett, hanem hivatalossá tette: a Washington Capitals bekerült a rájátszásba! A szezon ezen szakaszában ez hatalmas mérföldkő, hiszen a csapat ezzel elérte az alapszakasz egyik legfontosabb célját. A 27–19-es kapura lövési arány is azt mutatja, hogy Washington megérdemelten szerezte meg a győzelmet.
Az első harmadban még nem született gól. A Washington és a Minnesota is próbálkozott, de egyik csapat sem tudta igazán feltörni a másik védelmét. A Capitalsnak két emberelőnye is volt, azonban egyikből sem sikerült betalálni, és mindössze két lövést tudtak kapura küldeni ezekből a helyzetekből. Húsz perc után így 0–0 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban viszont már megérkeztek a gólok. A 31. percben William Karlsson megszerezte a Minnesota vezetését Filip Forsberg és Mikhail Tabanov előkészítéséből. A Washington azonban nem hagyta, hogy a Wild sokáig örüljön.
Alig több mint három perccel később Lyle Clark egyenlített Judd Blackwater és Jesperi Kotkaniemi segítségével. A mérkőzés ezzel 1–1-re módosult, és a Capitals visszavette az irányítást. A 38. percben Travis Konecny is betalált, Lyle Clark és Mike Green passzából, így Washington már 2–1-re vezetett.
A harmad végén pedig jött a harmadik találat is. Mindössze 1 perc 50 másodperccel Konecny gólja után Scott Niedermayer növelte kétgólosra a Capitals előnyét Peter Forsberg előkészítéséből. A Washington tehát egyetlen harmad alatt 0–1-ről 3–1-re fordította a mérkőzést.
A harmadik harmadban már nem esett újabb gól. A Capitals elsősorban arra koncentrált, hogy megtartsa a megszerzett előnyt, és ezt sikerült is megoldania. A Minnesota 19 lövésig jutott az egész mérkőzésen, de a harmadik harmadban már nem tudta igazán veszélyeztetni a washingtoni vezetést.
A mérkőzés egyik érdekes része a fizikai játék volt. Már az első harmad végén Matt Boldy és Jakob Chychrun verekedett össze, majd a harmadik harmad elején Chychrun ismét bunyóba keveredett, ezúttal Zack Kassian ellen. A Minnesota játékosa mindkét összecsapást megnyerte, így Chychrun számára legalább a bunyók tekintetében tökéletes este lett. A Capitals számára kevésbé.
A speciális egységek ezúttal nem döntötték el a mérkőzést. Mindkét csapat két emberelőnyt kapott, és egyik sem tudta kihasználni ezeket. Washington két lövést jegyzett emberelőnyben, a Minnesota szintén kettőt. A Capitalsnak tehát ezúttal nem kellett a power play segítsége a győzelemhez.
A Washington oldalán Lyle Clark lett a mérkőzés első csillaga. Gólt szerzett, majd gólpasszt is adott, ráadásul megszerezte szezonbeli 10. asszisztját. Travis Konecny szintén fontos szerepet vállalt: góljával elérte a szezonbeli 10 gólos határt, és a mérkőzés második csillaga lett. A harmadik csillag Jesperi Kotkaniemi lett, aki ugyan ezúttal nem talált be, de gólpasszal járult hozzá a fordításhoz.
Scott Niedermayer is fontos mérföldkőhöz érkezett: megszerezte szezonbeli 15. gólját, és továbbra is rendkívül fontos szerepet játszik a Washington védelmében és támadásépítésében.
A legfontosabb azonban mégis az, ami a mérkőzés végén a tabellán történt: a Washington Capitals ezzel a győzelemmel bebiztosította helyét a rájátszásban. A szezon eleji hullámzó időszakok, a hosszabbításos és szétlövéses mérkőzések, a gólcsendek, a nagy győzelmek és a kellemetlen vereségek után a csapat elérte azt a pontot, amiért az egész alapszakasz során dolgozott.
Ráadásul nem akármilyen sorozattal érkezett el idáig a Washington. A Boston elleni 0–3-as vereség után előbb 4–0-ra verte a Buffalót, majd 5–3-ra Ottawát, most pedig 3–1-re a Minnesotát. Három egymást követő győzelem, 12 lőtt és mindössze 4 kapott gól, és ami ennél is fontosabb: playoff!
A Capitals tehát mostantól már nem azért játszik, hogy bejusson a rájátszásba, hanem azért, hogy minél jobb pozícióból és minél jobb formában érkezzen oda. Az alapszakasz hátralévő mérkőzései így már egyre inkább a playoffra való felkészülésről szólhatnak.
A következő ellenfél a Carolina Hurricanes, és immár nyugodtan lehet kimondani: Washington ott lesz a rájátszásban. A kérdés most már nem az, hogy sikerül-e bejutni, hanem az, hogy mire lesz képes ott a Capitals.
A rájátszásba már bejutott Washington Capitals a 80. mérkőzésén Carolina otthonába látogatott, és úgy tűnik, a csapatnál valaki úgy döntött, hogy a playoff előtt egy kis lövésmentes edzést tart. A Hurricanes ugyanis 28–8-ra nyerte a kapura lövéseket, ami azért elég komoly különbség. A Washingtonnak mindössze nyolc lövése volt az egész mérkőzésen, így tulajdonképpen már az is kisebb csoda, hogy két gólt sikerült szerezni.
Az első harmadban Carolina kezdett jobban, és a 6. percben Luke Adam megszerezte a vezetést a hazaiaknak. A Capitalsnak nem sok lehetősége volt válaszolni, a játékrész során inkább Carolina diktálta a tempót. A mérkőzés első harmada után így 1–0 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban viszont sikerült egyenlíteni. A 23. percben Nick Ebert passzából Peter Forsberg betalált, ezzel a Washington 1–1-re módosította az állást. Sajnos az egyenlítés után sem változott meg alapvetően a mérkőzés képe. A Hurricanes továbbra is jóval többet támadott, és a 31. percben emberelőnyből Tim Stützle ismét előnyhöz juttatta Carolinát. A harmad végére pedig már 2–1-es hazai vezetés alakult ki.
A harmadik harmadban a Washingtonnak kellett volna elővennie valamit abból a játékból, amivel az előző mérkőzéseken sikerült fontos győzelmeket szerezni. Ehelyett Kyle Beach a 41. percben 3–1-re növelte a Carolina előnyét. A Capitals azonban nem adta fel: az 52. percben Jack Hughes Joel Armia és Travis Konecny előkészítéséből visszahozta a Washington reményeit. 3–2, és még volt némi idő az egyenlítésre.
Csakhogy az egyenlítéshez előbb talán lövéseket is kellett volna küldeni a kapura. A Washingtonnak ez továbbra sem igazán sikerült, így a Carolina kontroll alatt tartotta a hajrát. Luke Adam 44 másodperccel a vége előtt üres kapus góllal megszerezte második találatát, és ezzel kialakult a 4–2-es végeredmény.
A Capitals emberelőnybe sem került a mérkőzésen, míg Carolina egyetlen fórját ki is használta Stützle révén. A Washington passzjátéka ugyan 82 százalékos volt, de a 42 százalékos challenge-mutató és főleg a mindössze 8 kapura lövés jól mutatja, hogy ezen az estén a támadójáték egyszerűen nem működött.
A hazaiaknál Luke Adam két góllal vitte el az első csillagot, mögötte Tim Stützle és Sean Couturier végzett. A Washingtonnál Forsberg és Hughes gondoskodott arról, hogy legalább ne legyen teljesen eseménytelen a támadószekció, de ezúttal ennyi kevésnek bizonyult.
A rájátszás már biztos, tehát a vereség önmagában nem változtat ezen. Viszont a playoff előtt azért nem lenne rossz ötlet újra megtalálni azt az aprócska dolgot, amit úgy hívnak, hogy támadójáték. Nyolc lövésből ugyanis még a rájátszásban sem lesz egyszerű meccseket nyerni.
A rájátszásba már biztosan bejutott Washington Capitals a Carolina elleni vereség után Bostonban próbált javítani, de a Bruins ezúttal sem bizonyult túl vendégszeretőnek. A hazaiak 33–21-re nyerték a kapura lövéseket, és bár a Capitals becsülettel próbálkozott, a mérkőzés nagy részében Boston irányította a játékot.
Az első harmadban a Bruins kétgólos előnyt épített fel. A 14. percben Wilhelm Antonsen Dougie Hamilton passzából megszerezte a vezetést, majd alig három perccel később Ivan Vojtek növelte 2–0-ra a Boston előnyét. A Washington támadásai nem voltak igazán veszélyesek, így a Capitalsnak a második harmadra kellett megoldást találnia.
A második harmadban végre sikerült szépíteni. A 36. percben Robert Oppenheimer Kaapo Kakko előkészítéséből megszerezte a Washington első gólját, és ezzel hosszú, igencsak kínos sorozatot zárt le: a szezonban először talált be 15 mérkőzés után, ráadásul ugyanilyen hosszú, 14 meccses pont nélküli időszakának is véget vetett.
A gól azonban nem hozta meg a várt fordulatot. Mindössze három perccel később Bruce Wayne visszaállította a kétgólos bostoni előnyt, így a második harmad végén ismét 3–1 állt az eredményjelzőn. A Capitalsnak még húsz perce maradt a felzárkózásra.
A harmadik harmadban viszont már egyik csapat sem tudott betalálni. A Washington próbálkozott, de a Bruins védelme és a hazaiak kapusteljesítménye elégnek bizonyult ahhoz, hogy megőrizzék a 3–1-es előnyt. A Capitals emberelőnyből sem tudott gólt szerezni, miközben Boston egyetlen fórját sem tudta kihasználni.
A mérkőzés végül 3–1-es Boston-győzelemmel zárult. A hazaiaknál Jamie Benn lett az első csillag, Bruce Wayne a második, Dougie Hamilton pedig a harmadik. Hamilton ráadásul két gólpasszal is hozzájárult a Bruins sikeréhez, míg Mario Ferraro megszerezte szezonbeli 20. asszisztját.
A Washington számára pozitívum, hogy Robert Oppenheimer végre megtörte a gól- és pontínséget. A negatívum viszont az, hogy a csapat a Carolina után ismét vereséget szenvedett, és két mérkőzésen mindössze három gólt szerzett.
A rájátszás természetesen már biztosított, így nincs ok pánikra, de az alapszakasz vége előtt azért jó lenne újra megtalálni a támadójátékot. A playoffban ugyanis nem biztos, hogy minden mérkőzésen elég lesz arra várni, hogy valaki a 15 meccses góltalanságát éppen ellenünk törje meg.
A Washington Capitals győzelemmel zárta az alapszakaszt, miután hazai pályán 5–3-ra legyőzte a Tampa Bay Lightningot. A két vereséggel a háta mögött érkező Capitals ezúttal összeszedettebb és hatékonyabb játékot mutatott, amit a 29–16-os kapura lövési arány is jól tükrözött. A csapat ráadásul a speciális egységekben is felülmúlta ellenfelét: a Washington egy emberelőnyt kihasznált, míg Tampa mind a négy fórját kihagyta.
Az első harmadban a Capitals rögtön magához ragadta a kezdeményezést. A 8. percben Joel Armia Tommi Makkonen és Nick Ebert előkészítéséből megszerezte a vezetést, majd a 14. percben Kaapo Kakko emberelőnyből duplázta meg a Washington előnyét Matt Boldy passzát követően. A hazaiak lendületesen játszottak, és kétgólos előnnyel vonulhattak az első szünetre.
A második harmadban a Capitals tovább növelte a különbséget. A 26. percben Louis Leblanc Armia és Travis Konecny segítségével már 3–0-ra módosította az állást. Ekkor úgy tűnt, a Washington kényelmesen kézben tartja a mérkőzést, de Tampa nem adta fel.
A Lightning a harmad második felében elkezdte kihasználni a hazaiak figyelmetlenségeit. A 32. percben Filip Chytil szépített, majd hét perccel később Alex Gudbranson újabb góljával már csak egyetlen találat volt a két csapat között. A Capitals 3–2-es előnnyel várhatta a záró játékrészt, de a mérkőzés korántsem volt lefutva.
A harmadik harmad elején Jack Hughes gyorsan megnyugtatta a hazai szurkolókat, amikor a 41. percben Louis Leblanc passzából megszerezte a Washington negyedik gólját. Tampa azonban mindössze 71 másodperccel később ismét visszakapaszkodott, Richard Panik találatával újra egygólosra csökkentve a különbséget.
A Capitals azonban ezúttal nem engedte ki a kezéből a mérkőzést. A 44. percben Jack Hughes második góljával ismét kétgólos előnyre tett szert, és ezzel gyakorlatilag eldöntötte a találkozót. A hátralévő időben a Washington fegyelmezetten védekezett, és megtartotta az 5–3-as vezetést.
A mérkőzés első csillaga természetesen Jack Hughes lett, aki két góllal zárta az estét, és megszerezte szezonbeli 25. találatát. Joel Armia egy góllal és aktív támadójátékkal járult hozzá a sikerhez, míg Louis Leblanc góllal és gólpasszal is jelentkezett. Pozitívum továbbá, hogy Tommi Makkonen hét mérkőzés után ismét pontot szerzett.
A Tampa oldalán Filip Chytil 12 mérkőzéses góltalansági sorozatának vetett véget, de ez kevés vigasz lehetett a Lightning számára.
A Washington tehát győzelemmel zárta a 82 mérkőzéses alapszakaszt, és most már jöhet az, amiért egész évben dolgoztak: a rájátszás. Az első fordulóban rögtön egy régi és kellemetlen rivális, a Pittsburgh Penguins vár a Capitalsra. A playoffban már nem számít, ki hogyan zárta az alapszakaszt – ott minden meccs új történet, és remélhetőleg Washingtonban most már tényleg készen állnak a nagy menetelésre.
A Pittsburgh–Washington rájátszás-párharc előtt három dolog különösen érdekes: a kapusok, a Pittsburgh elképesztő támadópotenciálja, illetve a Washington védelmének és első sorainak teljesítménye.
Pittsburghnél Geoff Shaw 58 mérkőzésen 88,31%-os védési hatékonyságot és 2,60-as GAA-t hozott, míg Jack Campbell 24 meccsen 89,39%-ot és 2,38-as GAA-t produkált. Washington oldalán Petr Mrazek vitte a terhelés nagy részét: 61 meccsen 90,39%-os védési hatékonyság és 2,44-es GAA, három shutouttal. A második számú Darren Sutter 88,97%-kal zárt.
A Penguinsnél van néhány egészen komoly fegyver.
Taylor Hall 80 meccsen 42 gólt és 34 gólpasszt szerzett, összesen 76 ponttal. Mögötte Aleksander Barkov 63, Mike Modano 62, Nikita Kucherov pedig 53 pontig jutott, habár ő sérült marad a rájátszásra.
És ami igazán érdekes: Pittsburgh nem egyetlen játékostól várja a gólokat. Hall mellett Barkov és Modano is képes mérkőzéseket eldönteni.
A Capitalsnél viszont a védelemben található egy igazi pontgyáros: Scott Niedermayer 80 meccsen 15 gólt és 41 gólpasszt termelt, így 56 ponttal zárt, miközben +34-es mutatót hozott. Tyson Barrie 38, Nick Ebert 35, Mike Green pedig 30 ponttal járult hozzá a támadójátékhoz.
Ez különösen érdekes kontraszt: Pittsburgh legerősebb támadói elöl, Washington egyik legfontosabb fegyvere pedig hátulról érkezik.
A Capitals első hat támadója között viszont szintén akad bőven gólveszély. Joel Armia 37 gólt és 66 pontot, Peter Forsberg 59, Jack Hughes 57, Jesperi Kotkaniemi pedig 33 pontot szerzett. Armia 11 emberelőnyös góllal különösen fontos szereplő lehet.
A számok alapján ez egy olyan sorozatnak tűnik, ahol Pittsburgh a támadójátékával, Washington pedig a kiegyensúlyozottabb csapatteljesítményével próbálhatja megnyerni a párharcot.
Pittsburgh három 50+ pontos játékost tud felmutatni, Washingtonnál pedig három ilyen játékos van, viszont a Capitalsnél a védők termelése sokkal komolyabb. Niedermayer 56 pontja például önmagában óriási különbséget jelenthet egy hosszú playoff-sorozatban.
És persze ott van a két kapus teljesítménye is: Mrazek 90% fölötti szezonja alapján Washingtonnak lehet egy olyan stabil pontja, amelyre a szoros mérkőzéseken támaszkodhat.
Összességében egy igazi régi ismerősök csatája készül: Pittsburghnél Hall, Barkov, Modano próbálja majd szétszedni a Capitals védelmét, míg Washington Armia, Forsberg, Hughes és a hátulról érkező Niedermayer vezérletével válaszolhat. Ha pedig a párharc szoros meccsekké alakul, könnyen lehet, hogy végül nem a sztárok száma, hanem az dönt, melyik kapus tud egy-két extra bravúrt hozzátenni.
Comments
A Philadelphia elleni hazai vereség után ismét a Florida Panthers következett, és sajnos a Capitals számára ismét ugyanaz lett a történet vége: Washington 3–2-re kikapott, így két egymást követő hazai mérkőzésen sem sikerült pontot szereznie. Ráadásul a statisztika alapján ezúttal sem igazán lehetett azt mondani, hogy a Capitals megérdemelte volna a győzelmet. A Florida 40 alkalommal lőtt kapura, miközben Washington mindössze 17 lövésig jutott.
Az első harmadban gyorsan megmutatkozott, hogy komoly gondok lesznek. A Florida a 13. percben Brayden Schenn góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Jeff Skinner emberelőnyben növelte 2–0-ra a Panthers előnyét. Washingtonnak azonban sikerült még a harmad vége előtt visszakapaszkodnia. A 19. percben Joel Armia szépített Matt Boldy passzából.
A Capitals azonban még örülni sem nagyon tudott a gólnak, mert 55 másodperccel később Brayden Schenn ismét betalált, így a Florida 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. Schenn számára ez különösen jó játékrész volt, hiszen kétszer is eredményes volt, és végül a mérkőzés első csillagát is megkapta.
A második harmadban Washington végre mutatott valamit abból, amit támadásban várnánk tőle. A 32. percben Peter Forsberg emberelőnyben szerezte a Capitals második gólját, Jack Hughes és Joel Armia előkészítésével. Ezzel 3–2-re módosult az állás, és úgy tűnt, hogy a Washington akár vissza is jöhet a mérkőzésbe.
A probléma csak az volt, hogy ehhez előbb több lövést kellett volna kapura küldeni. A második harmad után is óriási volt a különbség a két csapat között a kapura lövésekben, és a harmadik harmadban sem sikerült igazán megfordítani ezt a képet.
A záró húsz percben egyik csapat sem tudott betalálni, így Washingtonnak nem sikerült kiegyenlítenie. A Panthers ugyan rengeteg lövéssel próbálkozott, de a Capitals védelme a harmadik harmadban legalább már nem engedett újabb gólt. Ez azonban kevés volt, mert támadásban nem sikerült olyan nyomást kialakítani, ami egyenlítéshez vezethetett volna.
A mérkőzés egyik legszembetűnőbb statisztikája a 40–17-es lövési arány. Ez már nem egyszerűen egy kisebb különbség: a Florida több mint kétszer annyiszor találta el a kaput. A Capitals kapujában Petr Mrazeknak 37 védést kellett bemutatnia, vagyis ismét ő tartotta meccsben a csapatot. Ha nincs Mrazek, könnyen lehetett volna ennél is nagyobb a különbség.
Washington emberelőnye ezúttal működött valamennyire: öt lehetőségből egyszer sikerült betalálni, Forsberg gólja révén. Ez jobb teljesítmény, mint a Philadelphia ellen látott 0/2, de még mindig van hova fejlődni. A Florida hat emberelőnyéből szintén csak egyszer volt eredményes.
A támadók közül Joel Armia volt a Capitals legjobbja. Gólt szerzett, valamint gólpasszt is adott, vagyis a két washingtoni találatból mindkettőben benne volt. Ráadásul ezzel megszerezte szezonbeli 20. asszisztját is. Peter Forsberg szintén betalált, Jack Hughes pedig gólpasszal segítette a csapatot.
A másik oldalon Brayden Schenn volt az este embere: két gólt szerzett, és ő bizonyult a mérkőzés legjobb játékosának. Jeff Skinner egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg a Panthers kapujában ezúttal is stabil teljesítményt nyújtott a védelem.
Ami viszont egyre kellemetlenebb Washington szempontjából, hogy ez már zsinórban a második hazai vereség, ráadásul mindkettő a Philadelphia és a Florida ellen született. A Vancouver és Calgary elleni mérkőzéseken még sikerült valahogy összekaparni a győzelmeket, de az utóbbi két találkozón ismét előjött a támadójáték problémája.
A 17 kapura lövés egyszerűen kevés. Lehet 92%-os passzpontosságot produkálni, lehet emberelőnyből gólt szerezni, lehet Armia két pontot szerezzen, de ha az ellenfél 40-szer lő kapura, Washington pedig csak 17-szer, akkor hosszú távon nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
A pozitívum, hogy a Capitals kétgólos hátrányból egyszer már visszajött egyetlen gólra, és a második harmadban volt lehetősége kiegyenlíteni. A negatívum viszont az, hogy a harmadik harmadra már nem maradt elég támadóerő.
És most jön az igazán kellemetlen rész: a következő mérkőzés ismét a Philadelphia Flyers ellen lesz. A Capitals két nappal korábban 3–1-re kapott ki tőlük, most pedig újra találkoznak. Ennél jobb alkalmat talán nem is lehetne kapni arra, hogy Washington megmutassa, hogy az előző két hazai vereség csak kisiklás volt.
Mert jelenleg a csapat helyzete kezd egy kicsit aggasztó lenni: a Calgary és Vancouver elleni szoros győzelmek után két hazai vereség következett, és mindkettőnél komoly támadójátékbeli problémák jelentkeztek.
A Florida ellen legalább volt küzdés és sikerült 3–1-ről 3–2-re feljönni, de a végén ez megint kevésnek bizonyult.
Armia és Forsberg megtette, amit tudott, Mrazek ismét rengeteget dolgozott, de 17 lövéssel nem lehet folyamatosan mérkőzéseket nyerni.
A Flyers elleni következő meccsen tehát nem egyszerűen visszavágóra lesz szükség. Washingtonnak végre támadásban is meg kell mutatnia valamit, különben könnyen három egymást követő vereség lehet a történet vége.
A Florida elleni 3–2-es vereség után a Capitalsnek újra a Philadelphia Flyers ellen kellett pályára lépnie, és sajnos a visszavágás ezúttal sem sikerült. Philadelphia 5–3-ra megverte Washingtont, így a Capitals egymás után már a harmadik mérkőzését veszítette el. Ráadásul az előző két vereség után ezúttal sem sikerült igazán jól kezdeni a mérkőzést, és mire Washington magára talált, már háromgólos hátrányban volt.
Az első harmad kifejezetten rosszul alakult. A Flyers a 16. percben Kenny Sandvik emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, majd alig két perccel később Ryan Wiemer növelte 2–0-ra az előnyt. Washingtonnak ekkor még lett volna ideje reagálni, de a harmad végén ismét a Philadelphia talált be: Tyson Clarck emberelőnyből 3–0-ra módosította az állást.
Háromgólos hátrány, ráadásul az első harmadban. Nem éppen az a forgatókönyv, amit egy csapat szeretne, különösen egy olyan időszak után, amikor már két vereségből érkezett.
A második harmadra viszont végre megérkezett a Capitals is. A 30. percben Judd Blackwater szépített Zack Kassian és Joel Armia előkészítéséből, majd három perccel később Jack Hughes is betalált, így Washington 3–2-re felzárkózott.
Ekkor már úgy tűnt, hogy talán megint sikerül egy nagy visszatérést produkálni. A probléma az volt, hogy a Capitals ismét képes volt saját magát nehéz helyzetbe hozni. A harmad végén Fabrice Forest emberelőnyből visszaállította a Philadelphia kétgólos előnyét.
Ez különösen fájó volt, mert Washington a második harmadban végre kezdett jól játszani, és kétgólos hátrányra fel is jött. Ahelyett azonban, hogy 3–3 környékére hozta volna a meccset, ismét kapott egy gólt emberhátrányban.
A harmadik harmad elején aztán jött az újabb pofon. Logan Couture a 44. percben 5–2-re alakította az eredményt, és ezzel ismét háromgólos előnybe került a Flyers.
Washington ugyan nem adta fel. Alig két perccel később Judd Blackwater másodszor is betalált, így 5–3 lett az állás. A Capitalsnek még több mint 14 perce maradt arra, hogy újabb visszatérést produkáljon, de ezúttal már nem sikerült.
A mérkőzés egyik legjobb washingtoni játékosa egyértelműen Judd Blackwater volt. Két gólt szerzett, ezzel végre megszakította 11 mérkőzéses gólínségét. Ráadásul mindkét találata fontos pillanatban érkezett, de a kétgólos teljesítménye sem volt elég a pontszerzéshez.
Jack Hughes szintén betalált, és ezzel véget vetett saját 7 mérkőzéses gól nélküli sorozatának. Joel Armia ezúttal két gólpasszt adott, Zack Kassian pedig szintén asszisztot jegyzett.
A probléma azonban ismét a speciális egységeknél jelentkezett. A Philadelphia négy emberelőnyből háromszor is betalált, miközben Washington mindössze egyetlen power play lehetőséget kapott, és abból nem tudott gólt szerezni.
Ez gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Washington ugyan 93%-os passzpontosságot produkált, ami nagyon szép adat, de önmagában ez semmit nem ér, ha az ellenfél emberelőnyben folyamatosan büntet.
A kapura lövésekben ezúttal nem volt akkora különbség, mint a Florida ellen: 28–23-ra vezetett Philadelphia. Ez már sokkal elfogadhatóbb arány, tehát nem lehet azt mondani, hogy Washington egyszerűen végig alárendelt szerepben játszott. A fő probléma inkább az volt, hogy az első harmadban túl nagy előnyt engedett a Flyersnek.
A mérkőzés három csillaga közül kettő is philadelphiai játékos lett: Ryan Wiemer és Tyson Clarck, míg Washingtonból Judd Blackwater kapta a harmadik csillagot. Wiemer egy gólt és két gólpasszt szerzett, Clarck pedig egy góllal és egy gólpasszal járult hozzá a győzelemhez.
A Flyers számára különösen emlékezetes volt Logan Couture estéje is: megszerezte pályafutása 500. pontját, ráadásul 11 mérkőzés után ismét gólt szerzett.
Washington szempontjából viszont egyre kellemetlenebb a helyzet. Három egymást követő vereség, ráadásul az utolsó kettő ugyanattól a Philadelphiától és a Floridától érkezett. A Vancouver és Calgary elleni győzelmek után úgy tűnt, hogy a csapat talán elindul egy jobb irányba, de az elmúlt három mérkőzés ismét megmutatta, hogy még mindig komoly problémák vannak.
A legnagyobb gond most talán az, hogy Washington rendszeresen saját magát hozza nehéz helyzetbe az első harmadban. A Florida ellen 2–0-s hátrányból kellett visszajönni, most pedig már 3–0 volt az eredmény, mire a Capitals elkezdett igazán veszélyesen játszani.
Persze pozitívum, hogy háromgólos hátrányban sem adta fel a csapat. Blackwater és Hughes góljaival sikerült 3–2-re feljönni, majd a harmadik harmadban 5–3 után is próbálkoztak. Csakhogy folyamatosan hátrányból játszani nem lehet hosszú távon.
És most jöhet a Montreal Canadiens.
A Capitalsnek sürgősen meg kell állítania ezt a lejtmenetet. Blackwater végre megtörte a gólcsendjét, Hughes is újra eredményes volt, Armia pedig két gólpasszt adott, tehát vannak pozitív jelek. De a védekezés és főleg az emberhátrányos játék továbbra is komoly probléma.
Három vereség egymás után már nem véletlen.
Most már nem elég az, hogy Washington időnként visszakapaszkodik. A következő mérkőzésen az első harmadtól kezdve koncentráltabb játékra lesz szükség, mert nem biztos, hogy minden este lesz még egy negyedik vagy ötödik lehetőség a feltámadásra.
A hárommeccses vereségsorozat után végre megérkezett a válasz, amire a Capitalsnek nagyon nagy szüksége volt. Washington 6–1-re kiütötte a Montreal Canadienst, ráadásul hazai pályán, így a Philadelphia, Florida és ismét Philadelphia elleni vereségek után végre sikerült megállítani a lejtmenetet.
És ami különösen biztató: ezúttal nem kellett a mérkőzés közben hátrányból visszakapaszkodni. A Capitals már az első harmadban megszerezte a vezetést, a másodikban pedig gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést.
Az első harmadban a 15. percben Joel Armia nyitotta a gólok sorát Jack Hughes és Nick Ebert segítségével. Armia ezzel ismét fontos szerepet vállalt a támadójátékban, és az elmúlt mérkőzések után már kezd úgy kinézni, mint a csapat egyik legmegbízhatóbb pontszerzője.
Alig több mint négy perccel később Lars-Bjorn Ericsson is betalált, Mike Green és Scott Niedermayer előkészítéséből. Ericsson számára különösen fontos volt ez a gól, hiszen 10 mérkőzéses gólcsendjét törte meg, és ezzel megszerezte szezonbeli 11. pontját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Washington tehát 2–0-s előnnyel mehetett az első szünetre, és most végre nem az történt, hogy a Capitalsnek kellett futnia az eredmény után.
A második harmadban pedig jött az igazi henger. A 31. percben Lyle Clark megszerezte szezonbeli 10. gólját, majd mindössze két és fél perccel később Matt Boldy is betalált. Ezzel már 4–0 volt az állás.
De Washington nem állt le.
A 35. percben Jere Lehtinen is eredményes volt, Robert Oppenheimer és Mike Green passzából. Lehtinen ezzel 12. gólját szerezte a szezonban, ami számára új karriercsúcs.
A Capitals öt góllal zárta a második harmadot? Nem egészen – de öt gólos előnnyel igen, és ezúttal már tényleg úgy tűnt, hogy a mérkőzés eldőlt.
A harmadik harmadban Montreal ugyan megszerezte a becsületgólját, Harvey Specter révén, de Washingtonnak erre is volt válasza. A 50. percben Jack Hughes visszaállította az ötgólos különbséget, Peter Forsberg és Robert Oppenheimer segítségével.
A vége így 6–1, és ez már az a fajta győzelem volt, amire három egymást követő vereség után szükség volt.
A Capitals támadójátéka ezúttal sokkal hatékonyabb volt. Washington 27 lövésből hat gólt szerzett, míg Montreal 28 alkalommal próbálkozott. Vagyis most sem arról volt szó, hogy a Capitals szétlőtte volna az ellenfelet – egyszerűen sokkal jobban használta ki a lehetőségeit.
A mérkőzés három csillaga is Washington-játékos lett. Lars-Bjorn Ericsson kapta az első csillagot, Joel Armia a másodikat, Jack Hughes pedig a harmadikat.
Ericsson egy góllal és egy gólpasszal zárt, Armia szintén egy gólt és egy gólpasszt jegyzett, míg Hughes egy góllal és egy assziszttal járult hozzá a kiütéshez. Jack Hughes ezzel megszerezte szezonbeli 17. gólját.
Lyle Clark és Matt Boldy is elérte a 10 gólos határt, Jere Lehtinen pedig új karriercsúcsot állított fel 12 góllal. Végre egyszerre több támadó is megtalálta a góllövő ütőjét.
Ami viszont érdekes, hogy Washington öt emberelőnyből egyszer sem tudott betalálni. Tehát a power play továbbra sem működik úgy, ahogy kellene. A Montreal mindössze egyszer került emberelőnybe, és abból sem tudott gólt szerezni. A Capitalsnek most nem is kellett a speciális egység, mert öt az öt ellen is bőven elég veszélyes volt.
A mérkőzés másik érdekes része a rengeteg bunyó volt. A második harmadban Peter Forsberg és Charlie McAvoy verekedett össze, majd a harmadik harmad elején valóságos tömegverekedés alakult ki. Judd Blackwater, Lyle Clark, Nick Ebert és Peter Forsberg is belekeveredett a bunyókba.
A bunyók alapján azért látszott, hogy a Capitals nem akarta csendben végigjátszani ezt az estét. McAvoy több washingtoni játékossal is összecsapott, és három különböző bunyúban is érintett volt. A jegyzőkönyv szerint McAvoy legyőzte Forsberget és Louis Leblancot, Blackwater viszont Jonathan Huberdeau ellen nyert, míg Forsberg a mérkőzés végén Elias Lindholmmal szemben maradt alul? A jegyzőkönyv alapján pontosan ez a megoszlás szerepel, így elég mozgalmas este volt a jégen.
A legfontosabb azonban nem a bunyó, hanem az, hogy Washington végre kilencven percnyi – pontosabban hatvan percnyi – idegeskedés nélkül tudott le egy mérkőzést. Nem kellett háromgólos hátrányból kapaszkodni, nem kellett az utolsó percekben csodát várni, és nem kellett Mrazeknek 37 védéssel életben tartania a csapatot.
A Philadelphia elleni 5–3-as vereség után ez különösen fontos volt. Ott a Capitals 3–0-ról próbált visszajönni, most viszont Washington volt az, amelyik már az első harmadban irányította a mérkőzést, majd a másodikban egyszerűen eldöntötte.
Persze egy 6–1-es győzelem után sem kell azonnal bajnokesélyest csinálni a csapatból. A power play továbbra is problémás, és a védekezés sem volt hibátlan, hiszen Montreal 28 lövésig jutott. De három vereség után most végre minden fontos dolog összeállt.
Ericsson megtörte a gólcsendjét, Clark és Boldy elérte a 10 gólt, Lehtinen karriercsúcsot állított fel, Armia ismét eredményes volt, Hughes pedig újra betalált.
Ez már sokkal inkább az a Capitals, amelyet látni szeretnénk.
A következő ellenfél a Dallas Stars, és ott már az lesz az igazán érdekes kérdés, hogy ez a 6–1-es győzelem egy egyszeri kisiklás volt-e felfelé, vagy valóban sikerült visszatalálni a helyes útra.
Mert három vereség után egy 6–1-es győzelem szép válasz. Most már csak az a kérdés, hogy tudják-e folytatni.
A Montreal elleni 6–1-es kiütés után a Capitals rögtön egy újabb idegenbeli mérkőzésen bizonyíthatott, hogy valóban sikerült-e kilábalni a korábbi hullámvölgyből. A válasz ezúttal egyértelműen igen: Washington 5–2-re legyőzte a Dallas Starst, így a hárommeccses vereségsorozat után már sorozatban második győzelmét szerezte.
A mérkőzés elején Washington rögtön jelezte, hogy nem szeretne ismét hátrányból kapaszkodni. A 8. percben Matt Boldy emberelőnyből megszerezte a vezetést Zack Kassian és Kaapo Kakko előkészítéséből. Boldy számára ez különösen fontos találat volt, hiszen ezzel megszerezte szezonbeli 11. gólját, ami új karriercsúcsot jelentett.
Dallas a harmad vége előtt egyenlíteni tudott, Calle Jarnkrok találatával 1–1 lett az állás. A Capitals azonban ezúttal nem esett össze az egyenlítő gól után.
A második harmadban Washington ismét átvette az irányítást. A 27. percben Joel Armia talált be Jack Hughes passzából, majd néhány perccel később Louis Leblanc is eredményes volt Lyle Clark és Scott Niedermayer segítségével. Ezzel már 3–1-re vezetett a Capitals.
Dallas ugyan még egyszer felzárkózott, Nick Suzuki góljával 3–2-re módosult az állás, de Washington ezúttal nem engedte ki a kezéből a mérkőzést.
A harmadik harmadban aztán jött a Capitals végső válasza. A 49. percben Matt Boldy másodszor is betalált, Tyson Barrie és Nick Ebert előkészítéséből, majd mindössze két és fél perccel később Kaapo Kakko is gólt szerzett.
Kakko találata különösen fontos lehet számára, hiszen 14 mérkőzéses gólcsendjét törte meg. Nem is lehetett volna jobb pillanatot választani rá: a gól gyakorlatilag eldöntötte a találkozót, Washington pedig 5–2-es győzelemmel távozott Dallasból.
A mérkőzés legjobb játékosa egyértelműen Matt Boldy volt. Két gólt szerzett, közte egy emberelőnyös találatot, és ő kapta az első csillagot is. A második csillag Kaapo Kakko, a harmadik pedig Louis Leblanc lett.
Boldy tehát új karriercsúcsot állított fel 11 góllal, majd ugyanazon a mérkőzésen rögtön 12-re is növelte ezt. Nem rossz módja annak, hogy valaki megünnepelje a saját rekordját.
Joel Armia ismét eredményes volt, és ezzel megszerezte szezonbeli 25. gólját. Az elmúlt mérkőzéseken egyre fontosabb szerepet vállal, és most is jókor érkezett a találata.
A védelemben Nick Ebert ezúttal is hozzátette a magáét egy gólpasszal, Scott Niedermayer pedig szintén asszisztot jegyzett. Louis Leblanc gólt szerzett és gólpasszt is adott, így ő is kulcsszereplője volt a győzelemnek.
A kapura lövések alapján ezúttal sem volt hatalmas különbség: Dallas 22, Washington 23 lövést jegyzett. Ez azt mutatja, hogy a Capitals nem azért nyert, mert folyamatosan beszorította a Starst, hanem mert a lehetőségeit sokkal jobban használta ki.
Az emberelőnyök terén Washington három lehetőségből egyszer tudott betalálni, míg Dallas egyetlen power playből sem szerzett gólt. Ez már lényegesen jobb teljesítmény, mint a Montreal elleni 0/5-ös emberelőnyös mutató.
A mérkőzésnek volt egy kisebb külön története is: Matt Boldy és Jason Robertson összeverekedett, és a bunyút Robertson nyerte. Boldy számára tehát nem lett tökéletes az este, de ha valaki két góllal és új karriercsúccsal zár egy mérkőzést, talán még ezt is könnyebb lenyelni.
A legfontosabb azonban az, hogy a Capitals egymás után másodszor nyert, ráadásul ismét meggyőző teljesítménnyel. A Montreal ellen 6–1, most Dallas ellen 5–2 – ez már nem egyetlen szerencsés mérkőzésnek tűnik.
A három vereségből álló rossz sorozat után Washington kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz, amit korábban is látni lehetett. A támadók egyre többször találnak be, több sorból is érkeznek pontok, és ami talán még fontosabb: a csapat nem esik pánikba akkor sem, amikor az ellenfél visszakapaszkodik.
A Dallas 1–1-nél és 3–2-nél is próbálta szorossá tenni a mérkőzést, de Washington minden alkalommal válaszolt.
Ez pedig komoly változás az előző időszakhoz képest.
Boldy duplázott és rekordot döntött, Armia megszerezte a 25. gólját, Kakko megtörte a 14 meccses gólcsendjét, Leblanc is eredményes volt – a Capitals támadójátéka kezd újra összeállni.
A következő ellenfél a Chicago Blackhawks.
Most már nem az a kérdés, hogy képes-e nyerni Washington. Ezt az elmúlt két mérkőzésen megmutatta. Az lesz az érdekes, hogy sikerül-e a Montreal és Dallas elleni lendületet továbbvinni, és végre egy hosszabb győzelmi sorozatot építeni.
A Dallas elleni 5–2-es győzelem után a Capitals hazai pályán folytathatta a felzárkózást, és bár ezúttal jóval nehezebb dolga volt, végül 4–3-ra legyőzte a Chicago Blackhawksot. Washington ezzel már három mérkőzés óta veretlen, és ami még fontosabb, a győzelemhez ezúttal is hátrányból kellett visszakapaszkodnia.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni. Washington 8 alkalommal próbálkozhatott? A teljes mérkőzésen 23 lövést jegyzett, Chicago pedig 26-ot, így már az elején látszott, hogy nem lesz könnyű mérkőzés. A játék kiegyenlített volt, de a Capitals nem tudta kihasználni az első harmadban adódó lehetőségeit.
A második harmadban viszont Chicago kezdte el diktálni az eredmény alakulását. A 29. percben John Carlson megszerezte a vezetést a Blackhawksnak, Kirill Kaprizov és Justin Abdelkader passzából. Carlson számára ez különleges találat volt, hiszen pályafutása 100. gólját szerezte.
A Chicago ezután tovább növelte az előnyét. A 36. percben David Pastrnak betalált, így már 2–0-ra vezetett a vendégcsapat. Washington azonban mindössze 23 másodperccel később válaszolt: Lyle Clark szépített Scott Niedermayer passzából.
Ez a gól nagyon kellett a Capitalsnek, mert a 2–0-s hátrány könnyen kellemetlen helyzetet teremthetett volna. A második szünet előtt azonban még mindig Chicago vezetett.
A harmadik harmad elején pedig jött Pastrnak második gólja. A 46. percben emberelőnyből talált be, és ezzel 3–1-re módosította az állást. Úgy tűnt, Chicago ismét kétgólos előnyben van, és Washingtonnak megint komoly munkára lesz szüksége.
Csakhogy a Capitals ezúttal sem adta fel.
Alig 53 másodperccel Pastrnak gólja után Joel Armia szépített, majd a mérkőzés 52. percében Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlített. Tyson Barrie és Nick Ebert készítette elő a találatot, így 3–3 lett az állás.
Washington tehát kevesebb mint hét perc alatt ledolgozta a kétgólos hátrányt.
A rendes játékidő azonban nem hozott döntést, így ismét hosszabbítás következett. És itt jött az este hőse.
A 65. percben Joel Armia másodszor is betalált, ezúttal Jack Hughes és Peter Forsberg előkészítéséből. A Capitals ezzel 4–3-ra megnyerte a mérkőzést, Armia pedig két góllal zárta az estét.
Nem véletlen, hogy ő kapta a mérkőzés első csillagát.
Armia számára ez ráadásul egy elképesztően fontos időszak. A Dallas ellen megszerezte szezonbeli 25. gólját, most pedig rögtön kétszer is eredményes volt, így már 27 gólnál jár. Úgy tűnik, a szezon hajrájára nagyon elkapta a fonalat.
A második csillagot David Pastrnak kapta, aki két góllal tartotta életben a Chicagót. A harmadik csillag Lars-Bjorn Ericsson lett, aki egy góllal járult hozzá a fordításhoz.
Ericsson az elmúlt mérkőzésen is betalált Montreal ellen, most pedig ismét eredményes volt. Úgy tűnik, a korábbi 10 meccses gólcsend után most hirtelen megtalálta, merre van a kapu.
A Capitalsnek ugyanakkor továbbra is van mit javítania. Az emberelőnyökből három lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Chicago a két emberelőnyéből egyet kihasznált. A speciális egységek tehát most sem Washington oldalán álltak.
Viszont a legfontosabb szám ezúttal is a végeredmény.
Washington 3–1-es hátrányból állt fel 4–3-ra.
Ez azért különösen biztató, mert a korábbi rossz időszakban sokszor éppen az jelentette a problémát, hogy egy bekapott gól után szétesett a játék. Most viszont a Capitals háromgólos chicagói roham után sem esett szét, hanem fokozatosan visszajött a mérkőzésbe.
A védelemben Nick Ebert ismét fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt is kiosztott. Scott Niedermayer szintén asszisztot jegyzett, Tyson Barrie pedig egy gólpasszal segítette az egyenlítést.
A kapura lövések alapján Chicago valamivel többet dolgozott: 26–23 volt a lövési arány a Blackhawks javára, vagyis Washingtonnak ismét nem kellett szétlőnie az ellenfelet ahhoz, hogy megnyerje a mérkőzést.
És talán ez az utóbbi három mérkőzés legfontosabb tanulsága.
A Montreal ellen 6–1, Dallas ellen 5–2, most pedig Chicago ellen 4–3. Három mérkőzés, három győzelem, 15 lőtt gól.
A Capitals kezd újra összeállni.
Ráadásul most már nem csak egy-egy játékos húzza a csapatot. Armia folyamatosan termeli a gólokat, Boldy karriercsúcsot döntött, Kakko megtörte a gólcsendjét, Ericsson is újra eredményes, és több védő is hozzáteszi a maga pontjait.
Persze azért nem lehet hátradőlni: a Chicago ellen megint hátrányból kellett felállni, és az emberelőny továbbra sem az igazi. De a csapat mentalitása látványosan megváltozott.
Hárommeccses győzelmi sorozat.
A következő ellenfél a Toronto Maple Leafs, ráadásul idegenben. Na, ott már tényleg kiderülhet, hogy ez a jó forma mennyire komoly.
Mert a Montreal elleni 6–1 még lehetett egy kiugró meccs. A Dallas elleni 5–2 már biztató volt. A Chicago elleni, hátrányból kiharcolt hosszabbításos győzelem viszont azt mutatja, hogy a Capitals kezd visszatalálni ahhoz a játékhoz és küzdőszellemhez, ami korábban is jellemezte.
És ha Joel Armia továbbra is ilyen formában játszik, akkor Washingtonnak legalább már van valakije, aki a végén oda tudja tenni a korongot a kapuba.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után ezúttal nem sikerült újabb pontokat szereznie a Capitalsnek: a Toronto Maple Leafs 4–2-re legyőzte Washingtont. A végeredmény önmagában még nem tűnik tragikusnak, a mérkőzés képe azonban már annál kevésbé volt hízelgő a Capitals számára. A kapura lövések aránya ugyanis 40–15 volt a Toronto javára, vagyis Washingtonnak gyakorlatilag egész este az volt a feladata, hogy túlélje a Maple Leafs nyomását.
Az első harmad rögtön rosszul indult. Toronto már az 5. percben Frank Colletti emberelőnyös góljával megszerezte a vezetést, alig több mint egy perccel később pedig Mats Sundin 2–0-ra módosította az állást. Washington azonban nem esett teljesen össze: a 17. percben Matt Boldy szépített Mike Green passzából, így az első harmad végén még teljesen nyitott volt a mérkőzés. A probléma inkább az volt, hogy Toronto ebben a játékrészben is sokkal többet támadott, Washington pedig csak egy gólt és kevés veszélyes helyzetet tudott felmutatni.
A második harmadban aztán egyetlen gól sem született, de ez nem jelentette azt, hogy a Capitals átvette volna az irányítást. Éppen ellenkezőleg: Toronto továbbra is nagy fölényben játszott, és folyamatosan próbára tette Petr Mrazeket. Washington eközben hiába birtokolta megfelelően a korongot és produkált 90%-os passzpontosságot, a támadások befejezésével komoly gondjai akadtak. A 15 lövésből végül csak kettőből lett gól, ami jól mutatja, mennyire kevés veszélyt sikerült kialakítani.
A harmadik harmad elején viszont úgy tűnt, hogy Washington mégis visszajöhet a mérkőzésbe. A 43. percben Lars-Bjorn Ericsson kiegyenlítette az állást Zack Kassian és Peter Forsberg előkészítése után. A Capitals tehát rövid időre 2–2-re felzárkózott, és ekkor akár még fordításra is lehetett volna esély. Csakhogy mindössze 58 másodperccel később Frank Colletti ismét betalált, és ezzel újra Toronto került előnybe.
Washington a hajrában megpróbált egyenlíteni, de igazán komoly nyomást nem tudott kialakítani. Jack Eichel 51 másodperccel a vége előtt üres kapus góllal eldöntötte a találkozót, így a Capitals végül 4–2-es vereséggel távozott Torontóból.
A washingtoni támadósorban Matt Boldy volt az egyik legjobb, hiszen gólt szerzett, és ezzel már 13 találatnál jár a szezonban. Lars-Bjorn Ericsson szintén betalált, ráadásul az ő gólja hozta vissza 2–2-re a mérkőzést. Mike Green és Zack Kassian is egy-egy gólpasszal járult hozzá a teljesítményhez, de összességében a támadójáték nagyon kevés volt. Különösen feltűnő, hogy Joel Armia ezúttal pont nélkül maradt, így megszakadt a három mérkőzés óta tartó gólsorozata és az ötmeccses pontszerző sorozata is. Jack Hughes szintén pont nélkül zárt, így az ő ötmeccses pontszerző szériája is véget ért.
A Toronto oldalán Frank Colletti volt a mérkőzés embere. Két gólt szerzett, köztük az elsőt emberelőnyből, és ezzel végre véget vetett a 11 mérkőzéses góltalansági sorozatának. Jack Eichel egy góllal és egy gólpasszal zárt, míg Mats Sundin szintén eredményes volt. Nem véletlenül került ez a három játékos a mérkőzés három csillaga közé.
A speciális egységeknél Washingtonnak megint nem sikerült kihasználnia a lehetőségeit. Két emberelőnyből nulla gól született, miközben Toronto két lehetőségből egyszer betalált. Ennél azonban sokkal nagyobb problémát jelentett az öt az öt elleni játék és a lövések száma. 15 washingtoni kapura lövés egy teljes mérkőzés alatt egyszerűen kevés, főleg egy olyan ellenféllel szemben, amely 40 alkalommal próbálkozott.
A Chicago elleni hosszabbításos győzelem után tehát ezúttal ismét előjött az a probléma, hogy a Capitals hosszabb időszakokon keresztül nem tudja kontrollálni a játékot. A 2–2 még reményt adott, de Toronto fölénye alapján nem volt meglepő, hogy végül a Maple Leafs szerezte meg a győztes gólt.
A vereség különösen azért kellemetlen, mert Washingtonnak a következő mérkőzése ismét hazai pályán lesz, a New Jersey Devils ellen. A Capitalsnek ott ennél jóval többet kell mutatnia támadásban, mert 15 kapura lövéssel nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
Boldy és Ericsson ugyan visszahozta a meccset, de Toronto 40–15-re nyerte a lövési párharcot, és ez végül mindent elmond a mérkőzésről. A Capitals egy ideig kapaszkodott, de ezúttal a Toronto egyszerűen túl sokat volt támadásban, Washington pedig túl keveset.
A Toronto elleni vereség után a Capitals hazai pályán próbált visszatérni a győztes útra, és ezúttal sokkal jobb mérkőzést játszott. A végén azonban ismét csak egy pont maradt Washingtonnál: a New Jersey Devils szétlövésben 4–3-ra megnyerte a mérkőzést. A Capitals tehát hárommeccses időszak alatt előbb kikapott Torontóban, majd hazai pályán legalább egy pontot szerzett, de a győzelem most sem jött össze.
Az első harmadban Washington kezdett jobban. A 15. percben Peter Forsberg emberelőnyből megszerezte a vezetést Scott Niedermayer és Matt Boldy előkészítéséből. A Capitalsnek ezúttal működött a power play, és ez fontos változás volt a Toronto elleni mérkőzéshez képest.
A vezetés azonban nem tartott ki a harmad végéig. Mindössze három másodperccel a játékrész vége előtt Matt Beleskey emberelőnyből kiegyenlített, így 20 perc után 1–1 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban ismét Beleskey került főszerepbe. A 26. percben újra emberelőnyből betalált, ezzel pedig a Devils fordított és 2–1-re vezetett. Washington viszont most nem engedte, hogy az ellenfél ellépjen.
A 31. percben Matt Boldy szintén emberelőnyből volt eredményes, Tyson Barrie és Zack Kassian passzából. Ezzel 2–2 lett az állás, és a Capitals újra teljesen meccsben volt.
A harmadik harmad elején aztán jött Jack Hughes. A 46. percben Tyson Barrie és Zack Kassian előkészítéséből megszerezte a vezetést a Washington, így a Capitals 3–2-re fordított.
Sajnos ezt az előnyt sem sikerült megtartani. A 50. percben John Tavares kiegyenlített, így a rendes játékidő végén 3–3 állt az eredményjelzőn.
A hosszabbításban egyik csapat sem tudott betalálni, így ismét jöhetett a szétlövés.
Ott a Devils bizonyult jobbnak. Washington részéről Joel Armia és Mike Green értékesítette a rávezetését, Tyson Barrie és Scott Niedermayer viszont hibázott. New Jersey oldalán John Tavares, Mitch Marner és Mikhail Sergachev is betalált, így a Devils 3–2-re megnyerte a szétlövést, összesítésben pedig 4–3-ra a mérkőzést.
A Capitals legjobb játékosai közül Zack Kassian ezúttal is fontos szerepet vállalt: két gólpasszt jegyzett, és a mérkőzés harmadik csillagának választották. Tyson Barrie szintén két asszisztot osztott ki, míg Matt Boldy góllal és egy előkészítéssel zárt.
Peter Forsberg emberelőnyös gólt szerzett, Jack Hughes pedig ismét eredményes volt. Hughes ezzel már 18 gólos a szezonban.
A Devilsnél Matt Beleskey volt a nagy főszereplő: két gólt szerzett, mindkettőt emberelőnyből, és a második csillagot kapta. Az első csillag John Tavares lett, aki egy góllal és egy gólpasszal zárt, ráadásul 15 mérkőzés után végre ismét betalált.
A speciális egységek ezúttal érdekes képet mutattak. Washington hat emberelőnyből kettőt kihasznált, ami kifejezetten jó, 33%-os hatékonyság. Ugyanakkor New Jersey még ennél is hatékonyabb volt: négy lehetőségből két gólt szerzett.
Ez a mérkőzés tehát nem a Toronto elleni 40–15-ös lövési különbséghez hasonló egyoldalú történet volt. A lövéseket most 30–28-ra a Devils nyerte, vagyis Washington végig teljesen meccsben volt. Sőt, a Capitals kétszer is vezetett a találkozón, a második harmad után pedig még 2–2 volt az állás, majd a harmadikban 3–2-re is sikerült fordítani.
A probléma megint ugyanaz volt: az előnyt nem sikerült lezárni.
Washington megszerezte a 3–2-es vezetést, de mindössze négy percet tudott belőle megtartani. Tavares kiegyenlített, a hosszabbítás pedig nem hozott döntést. A szétlövésben aztán New Jersey koncentrált jobban.
Összességében ez már sokkal jobb teljesítmény volt, mint amit Toronto ellen láthattunk. A Capitals 28 lövéssel dolgozott, három gólt szerzett, két emberelőnyös találata is volt, és kétszer is felállt a hátrányból. A küzdőszellemmel ezúttal nem volt gond.
Viszont a győzelem továbbra is hiányzik.
A Montreal elleni 6–1, Dallas elleni 5–2 és Chicago elleni 4–3 után most jött egy torontói vereség és egy szétlövéses vereség New Jersey ellen. Vagyis a korábbi hárommeccses győzelmi sorozat után a Capitals ismét két mérkőzés óta nyeretlen.
A következő ellenfél az Ottawa Senators.
Ott már jó lenne végre nemcsak jól játszani, hanem 60 perc után győztesen levonulni a jégről. Mert az elmúlt két meccsen Washington ugyan nem volt rossz, de a tabella sajnos nem ad pluszpontot azért, ha valaki szépen kapaszkodik. A végén a győzelmek számítanak.
A Capitals az előző meccsek után ezúttal nem hagyott sok kérdést: 7–1-re kiütötte az Ottawa Senatorst, és az első perctől kezdve egyértelművé tette, hogy ezen az estén nem szeretne újabb hosszabbításos drámát. A 25–27-es kapura lövési arány alapján nem Washington dominált lövésszámban, de a helyzetkihasználás brutális volt: 25 lövésből hét gól született.
Az első harmad elején még úgy tűnt, hogy szoros mérkőzés lehet. Jack Hughes a 8. percben megszerezte a vezetést, majd Ottawa Mika Zibanejad révén egyenlített. A Capitals azonban mindössze 38 másodperccel később visszavette a vezetést: Joel Armia emberelőnyből talált be. Alig több mint két perccel később pedig Jesperi Kotkaniemi is eredményes volt, így Washington 3–1-es előnnyel zárta az első harmadot. A csapat nem engedte, hogy az ellenfél sokáig örüljön az egyenlítésnek.
A második harmad gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. 20:19-nél Armia ismét emberelőnyből betalált, ezzel már 4–1 volt az állás. Alig 42 másodperccel később Kotkaniemi újra eredményes volt, majd a 28. percben Judd Blackwater is feliratkozott a gólszerzők közé. Félidőre tehát már 6–1-et mutatott az eredményjelző, és Ottawa innentől leginkább csak azt próbálhatta elérni, hogy ne legyen még csúnyább a vége.
A harmadik harmadban Washington már érthetően visszább vett, de azért még maradt egy találat. Jack Hughes az 50. percben megszerezte második gólját, ezzel kialakítva a 7–1-es végeredményt. A Capitals ebben a harmadban már nem erőltette túl a támadásokat, egyszerűen lemenedzselte a hátralévő időt.
A mérkőzés egyik legjobbja Jesperi Kotkaniemi volt, aki két gólt szerzett, és végre megszakította a 13 mérkőzéses gólcsendjét. Kifejezetten kellett már neki ez a meccs, és ennél jobb módot aligha választhatott volna a visszatérésre. Két gólt szerzett Jack Hughes is, aki ezzel elérte a 20 gólos határt a szezonban. Ráadásul Peter Forsberg kiosztotta 30. gólpasszát az idényben.
Joel Armia szintén két góllal zárt, ráadásul mindkettőt emberelőnyből szerezte. Ezzel már 29 gólnál jár, tehát a 30-as határ is karnyújtásnyira került. Armia mellett Mike Green is fontos szerepet vállalt, hiszen két gólpasszt osztott ki, Tyson Barrie pedig szintén két ponttal járult hozzá a sikerhez.
A speciális egységek ezúttal is jól működtek. Washington 6 emberelőnyből kettőt használt ki, ami ugyan nem tökéletes, de a két power-play gól nagyon fontos pillanatokban érkezett. Ottawa egyetlen emberelőnyéből nem tudott betalálni. A Capitals passzjátéka is rendben volt, 90 százalékos pontosságot produkált, miközben Ottawa 77 százalékon zárt.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg bunyó volt. Zack Kassian Brandon Carlóval, Matt Boldy pedig előbb Liam Neesonnal, majd Joel Eriksson Ekkel is összecsapott. Boldy ráadásul mindkét bunyút megnyerte. Úgy látszik, a Capitals nemcsak hét gólt akart lőni, hanem gondoskodni szeretett volna arról is, hogy Ottawa biztosan ne felejtse el ezt az estét.
A Senators oldalán Mika Zibanejad legalább megszakította a saját hatmeccses gólcsendjét, de ez meglehetősen sovány vigasz lehetett egy 7–1-es vereség után. Ottawa 27 lövést eresztett el, de a második harmadban gyakorlatilag szétesett a játékuk.
A Capitals számára ez különösen fontos győzelem volt a New Jersey elleni hosszabbításos vereség után. Ott háromszor is vezetett a csapat, mégis csak egy pontot szerzett. Most viszont nem hagyták, hogy az ellenfél visszakapaszkodjon: amikor Ottawa egyenlített, Washington azonnal válaszolt, majd a második harmadban egyszerűen eldöntötte a mérkőzést.
Jack Hughes elérte a 20 gólt, Kotkaniemi megtörte a 13 meccses gólcsendjét, Armia már 29 gólos, Forsberg pedig 30 gólpassznál jár. Ez már nem egyszerűen egy kötelező győzelem volt, hanem egy olyan mérkőzés, ahol szinte minden működött.
A következő ellenfél viszont már sokkal kellemetlenebb lesz: Pittsburgh Penguins – Washington Capitals. A kérdés most az, hogy a Capitals tud-e ebből a lendületből valamit átvinni a következő mérkőzésre is, vagy megint előkerül a csapat hullámvasút üzemmódja.
A Washington Capitals számára ezúttal nem sikerült folytatni az Ottawa elleni kiütéses győzelem lendületét: a Penguins hazai pályán 6–4-re legyőzte a Capitalst. Pedig Washington kifejezetten jól kezdte a mérkőzést, és kétgólos előnyt is szerzett, de Pittsburgh fokozatosan átvette az irányítást, majd a végén eldöntötte a találkozót.
Az első harmadban a Capitals kezdett jobban. Joel Armia a 10. percben megszerezte szezonbeli 30. gólját, alig egy perccel később pedig Peter Forsberg is betalált, így Washington 2–0-ra vezetett. A Penguins azonban még a harmad vége előtt szépített, így 2–1-es Capitals-előnnyel vonultak szünetre a csapatok. Armia ezzel ismét bizonyította, hogy jelenleg a Washington egyik legveszélyesebb gólszerzője.
A második harmad viszont már teljesen Pittsburghről szólt. A Penguins alig több mint egy perc alatt fordította meg a mérkőzést, előbb Taylor Hall, majd emberelőnyből Nikita Kucherov talált be. Washington ekkor elveszítette azt a kontrollt, ami az első harmadban még megvolt, és a harmad végére már 3–2-es hazai vezetés állt az eredményjelzőn.
A harmadik harmad elején Miro Heiskanen emberelőnyös góljával már 4–2-re vezetett Pittsburgh, így a Capitals komoly bajba került. Washington azonban nem adta fel. Mike Green megszerezte szezonbeli hatodik gólját, majd Lars-Bjorn Ericsson is betalált, így 49:53-nál ismét döntetlen volt az állás, 4–4. Egy ilyen feltámadás után akár az is elképzelhető volt, hogy Washington fordítja meg a meccset.
Csakhogy a végjáték ezúttal nem a Capitalsnek kedvezett. Darcy Tucker 55:22-nél megszerezte a Pittsburgh ötödik gólját, majd 59:22-nél üres kapura ismét betalált, ezzel kialakítva a 6–4-es végeredményt. Washington tehát hiába jött vissza kétgólos hátrányból, a hajrában már nem tudta megszerezni az újabb egyenlítő gólt.
A Capitals támadójátékára összességében nem lehet azt mondani, hogy rossz volt: négy gólt szereztek, ráadásul Joel Armia és Peter Forsberg már az első harmadban eredményes volt. Armia különösen jó mérkőzést játszott, hiszen a 30. gólját szerezte a szezonban. Mike Green pedig végre megszakította hosszú, 23 mérkőzéses góltalansági sorozatát.
A védelemnek viszont ismét akadtak problémái. Washington mindössze 22 alkalommal lőtt kapura, miközben Pittsburgh 27 lövésig jutott. Petr Mrazek ezúttal hat gólt kapott, így hiába voltak olyan szakaszok, amikor a Capitals komoly erőket mozgósított a fordításért, hátul nem sikerült megállítani a Penguins támadásait. Különösen fájó, hogy a 4–4-es egyenlítés után még volt lehetőség a mérkőzés megnyerésére, de végül két késői Tucker-gól döntött.
Az emberelőnyök terén sem volt Washington túl meggyőző: 2 lehetőségből egyetlen gólt sem sikerült szerezni, miközben Pittsburgh 3 emberelőnyéből kettőt is kihasznált. Ez különösen fontos különbségnek bizonyult, hiszen a Penguins két power-play gólja jelentősen hozzájárult a fordításhoz.
A mérkőzés másik érdekessége a rengeteg kiállítás és bunyó volt. Zack Kassian három különböző alkalommal is verekedésbe keveredett, és bár két alkalommal megnyerte a párharcát, a harmadikban Nicolas Hague már legyőzte. Peter Forsberg is bunyózott, őt Chris Pronger győzte le. Összességében a mérkőzés meglehetősen fizikálisra sikerült, és Washingtonnak nem feltétlenül ez volt az a fajta játék, amelyből a legtöbbet tudta kihozni.
A vereség azért különösen kellemetlen, mert az Ottawa elleni 7–1-es kiütés után a Capitals újabb győzelmet szeretett volna szerezni, és erre meg is volt az esély. Kétgólos előny, majd a harmadik harmadban egy 4–4-es egyenlítés is megvolt, de a végén Pittsburgh jobban használta ki a lehetőségeit.
Joel Armia elérte a 30 gólos határt, Mike Green megtörte a hosszú góltalanságát, és a Capitals kétszer is visszakapaszkodott kétgólos hátrányból – de a végén mégis üres kézzel távozott Pittsburghből.
A következő mérkőzés ismét a New Jersey Devils ellen következik. A Capitalsnek ott már érdemes lenne nemcsak a támadójátékot, hanem a mérkőzés lezárását is rendbe tenni, mert a mostanihoz hasonló meccseket nem lehet folyamatosan úgy lejátszani, hogy a végén az ellenfél vigye el a két pontot.
A Pittsburgh elleni 6–4-es vereség után a Washingtonnak hazai pályán kellett volna javítania, de sajnos ez a mérkőzés sem úgy alakult, ahogy azt a Capitals elképzelte. A Devils végül 4–1-re nyert, és bár a mérkőzés első felében még úgy tűnt, hogy Washingtonnak lehet keresnivalója, a harmadik harmadban New Jersey eldöntötte a találkozót. A lövések száma is a vendégek fölényét mutatta: 24–17-re nyerte ezt a mutatót a Devils.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni. Nem volt különösebben eseménydús húsz perc, a Washington pedig legalább megfelelően tartotta magát. A védekezéssel ekkor még nem volt különösebb probléma, viszont támadásban a Capitals sem tudott igazán nagy nyomást kialakítani. A hazaiaknak mindössze 17 lövésük lett az egész mérkőzésen, ami már előrevetítette, hogy ezen az estén nem a támadójáték lesz a csapat erőssége.
A második harmadban végre megérkeztek a gólok. A 32. percben Jesperi Kotkaniemi megszerezte a vezetést a Washingtonnak Scott Niedermayer passzából. Ez fontos gól volt a Capitals számára, hiszen végre sikerült feltörni a Devils védelmét, és egy pillanatra úgy nézett ki, hogy a Pittsburgh elleni vereség után most sikerülhet egy jó mérkőzést játszani.
A vezetés azonban nem tartott sokáig. Alig három perccel később Mitch Marner egyenlített John Tavares és Scott Stevens előkészítése után. A mérkőzés 1–1-ről fordult rá a harmadik harmadra, így ekkor még teljesen nyitott volt a találkozó.
A harmadik harmadban viszont sajnos szétesett a Washington játéka. A 46. percben Matt Beleskey emberelőnyből megszerezte a Devils vezető gólját, majd mindössze két perccel később Pavel Ortov már 3–1-re módosította az állást. Ortovnak különösen sokat jelenthetett a találat, hiszen ezzel megszakította hét mérkőzés óta tartó gólcsendjét.
A Washington próbált ugyan válaszolni, de egyszerűen nem volt elég veszélyes a támadóharmadban. A Devils eközben egyre magabiztosabb lett, és az 54. percben John Gaudreau végleg eldöntötte a mérkőzést. Tavares újabb gólpasszt adott, így a Devils 4–1-re elhúzott, és innentől már csak az volt a kérdés, hogy Washington képes-e legalább kozmetikázni az eredményt. Nem tudta.
Az emberelőnyök terén sem sikerült kihasználni a lehetőségeket. A Capitals ötször játszhatott fórban, de egyikből sem szerzett gólt, miközben a Devils három emberelőnyéből egyet értékesített. Egy olyan mérkőzésen, ahol a Washingtonnak amúgy is kevés helyzete volt, különösen fájó a 0/5-ös emberelőnyös mutató. Hat lövés született ezekből a szituációkból, de a Devils kapusa állta a sarat.
A mérkőzés egyik legnagyobb negatívuma ismét az volt, hogy a Washington képtelen volt megfelelően lezárni a találkozót. Az 1–0-s vezetés után még minden a Capitals kezében volt, de Marner gyorsan egyenlített, majd a harmadik harmad elején két gyors góllal már a Devils került irányító pozícióba. Onnantól a Washingtonnak már nem volt igazán válasza.
Mitch Marner lett a mérkőzés első számú csillaga, teljesen megérdemelten: gólt szerzett és fontos szerepet játszott a Devils támadójátékában. John Tavares két gólpasszal segítette a győzelmet, míg Pavel Ortov a hétmeccses gólcsendjét törte meg. Scott Stevens számára is emlékezetes este volt, hiszen megszerezte szezonbeli 23. gólpasszát, amivel új karriercsúcsot állított fel.
Washington oldalán Kotkaniemi gólja mellett kevés pozitívumot lehet kiemelni. Ráadásul Peter Forsberg öt mérkőzés óta tartó pontsorozata is megszakadt, ami ezen a mérkőzésen különösen érzékenyen érintette a csapatot.
A Pittsburgh elleni vereség után tehát újabb kudarc következett, ráadásul ezúttal hazai pályán. A 7–1-es Ottawa elleni kiütés után a Capitals most egymás után két mérkőzést veszített el, és ezen a két találkozón összesen tíz gólt kapott. A következő mérkőzésen éppen az Ottawa Senators lesz az ellenfél, így ennél jobb alkalmat nehéz elképzelni a javításra. Most már tényleg ideje lenne visszatalálni ahhoz a játékhoz, amit néhány mérkőzéssel ezelőtt láttunk a csapattól.A New Jersey elleni 4–1-es vereség után a Washingtonnak nem volt könnyű dolga, hiszen azonnal ahhoz az Ottawa Senatorshoz látogatott, amelyet néhány mérkőzéssel korábban 7–1-re kiütött. Ezúttal azonban egészen más mérkőzést játszott a két csapat. A Capitals ugyan 3–0-s hátrányba került, de óriási hajrával visszajött a mérkőzésbe, és végül a hosszabbításban, illetve a szétlövésben dőlt el a találkozó. A Washington 19 lövést tudott kapura küldeni, Ottawa pedig 25-öt.
Az első harmadban egyik csapat sem tudott betalálni, így húsz perc után még 0–0 állt az eredményjelzőn. A Washington ezúttal sem kezdett rosszul, de az Ottawa fokozatosan egyre nagyobb nyomást tudott kialakítani. A Capitalsnak elsősorban arra kellett volna figyelnie, hogy ne adjon könnyű lehetőségeket a hazaiaknak, mert a második harmadban ez sajnos megváltozott.
A második harmadban már jöttek is a problémák. A 25. percben Vladimir Tarasenko emberelőnyből megszerezte az Ottawa vezetését, Liam Neeson és Derek Forbort előkészítése után. A Washingtonnak ekkor még bőven lett volna ideje visszajönni, de a harmad végén két gyors gól gyakorlatilag padlóra küldte a Capitalsot.
A 39. percben Mark Scheifele szintén emberelőnyből növelte 2–0-ra az Ottawa előnyét, majd mindössze harminc másodperccel később Sebastian Collberg már 3–0-ra módosította az állást. Ez utóbbi gól különösen fontos volt Collberg számára, hiszen ezzel megszakította 14 mérkőzés óta tartó gólcsendjét.
A Washington tehát háromgólos hátrányban vonulhatott az öltözőbe, és ekkor már úgy tűnt, hogy az Ottawa könnyedén megszerzi a két pontot. A Capitals azonban szerencsére nem adta fel.
A harmadik harmadban teljesen más Washington érkezett a jégre. A 47. percben Jere Lehtinen megszerezte a Capitals első gólját Kaapo Kakko és Judd Blackwater passzából. Lehtinennek különösen fontos volt a találat, hiszen hét mérkőzés óta nem tudott gólt szerezni.
Alig három perccel később Joel Armia már 3–2-re hozta fel a Washingtont, ezúttal emberelőnyből. Jack Hughes és Peter Forsberg készítette elő a találatot. Ezzel a Capitals visszajött a mérkőzésbe, és hirtelen az Ottawa játékosainak kellett elkezdeniük idegeskedni.
A Washington pedig nem állt meg. A 58. percben Lars-Bjorn Ericsson egyenlített Nick Ebert passzából, így a Capitals háromgólos hátrányból 3–3-ra felállt. Ericsson ezzel megszerezte szezonbeli 10. gólját is.
A rendes játékidő végéig már egyik csapat sem tudott újabb gólt szerezni, így jöhetett a hosszabbítás, majd végül a szétlövés.
A szétlövésben sajnos már nem sikerült befejezni a nagy feltámadást. Ottawa részéről Tarasenko hibázott, majd Scheifele betalált, Chamber pedig szintén nem tudott eredményes lenni. Washington oldaláról Mike Green, Lyle Clark és Tyson Barrie sem tudott gólt szerezni, így az Ottawa 1–0-ra megnyerte a szétlövést, és ezzel 4–3-ra a mérkőzést is.
Az emberelőnyök terén ismét akadtak problémák. Ottawa négy fórból kétszer is betalált, míg a Washington két emberelőnyből egyszer volt eredményes. A Capitals ráadásul mindössze egy lövést tudott kapura küldeni a két emberelőnyéből, ami azért elég szerény teljesítmény. Az Ottawa viszont mindkét első két gólját emberelőnyből szerezte, tehát a különbséget ezen a téren egyértelműen a speciális egységek jelentették.
A mérkőzés egyik legpozitívabb része azonban mindenképpen az volt, ahogy a Washington a 3–0-s hátrányból visszajött. A New Jersey elleni 4–1-es vereség után könnyen lehetett volna egy újabb sima vereség, ehelyett a Capitals az utolsó harmadban három gólt szerzett, és végül egyetlen lövésre volt attól, hogy teljesen megfordítsa a mérkőzést.
Judd Blackwater számára is emlékezetes lehetett az este, hiszen a 21. pontjával új karriercsúcsot állított fel. Lars-Bjorn Ericsson megszerezte tizedik gólját, Jere Lehtinen pedig megtörte hétmeccses gólcsendjét.
Ottawa oldalán Liam Neeson lett a mérkőzés első számú csillaga, míg Tarasenko és Collberg is fontos szerepet játszott a hazai győzelemben. Collberg ráadásul hosszú, 14 mérkőzéses gólcsendet szakított meg, Forbort pedig 10 meccs után jegyzett ismét pontot.
A mérkőzés fizikálisabb pillanatait sem úszták meg a csapatok: Brandon Carlo legyőzte Matt Boldyt a bunyóban. A Capitals tehát ezúttal nem tudott nyerni, de a 3–0-s hátrányból történő visszakapaszkodás mindenképpen pozitívum. A gond az, hogy az Ottawa ellen már nem sikerült megszerezni a második pontot sem, így a Washingtonnak be kellett érnie egy vereséggel a szétlövésben.
A következő ellenfél a New York Rangers lesz, és a Capitalsnak most már nagyon kellene egy teljes mérkőzésen keresztül stabil teljesítmény. A New Jersey ellen 1–4, most pedig 3–4-es vereség lett a vége. A jó hír, hogy a csapat képes visszajönni a meccsekbe. A rossz hír, hogy talán nem kellene minden alkalommal háromgólos hátrányból megpróbálni megmutatni, hogy tudunk hokizni.
Az Ottawa elleni 4–3-as szétlövéses vereség után a Washington ezúttal New Yorkba látogatott, és a Rangers otthonában már sokkal jobb teljesítményt nyújtott. A Capitals 6–4-re győzött egy fordulatos mérkőzésen, amelyen többször is változott a vezető csapat. A Washington 28, a Rangers 30 kapura lövésig jutott, tehát ezúttal nem volt jelentős különbség a két csapat között. A döntő különbséget inkább az jelentette, hogy a Capitals jobban használta ki a lehetőségeit.
Az első harmadban a Washington kezdett jobban. A 11. percben Scott Niedermayer emberelőnyből megszerezte a Capitals vezetését Peter Forsberg és Joel Armia előkészítése után. Niedermayernek különösen jól jött ez a találat, hiszen 18 mérkőzés óta nem tudott gólt szerezni. A Rangers azonban még a harmad vége előtt egyenlített: a 18. percben Kris Letang talált be, ezzel pedig megszakította 14 mérkőzés óta tartó gólcsendjét. Húsz perc után 1–1 volt az állás.
A második harmadban aztán alaposan felpörgött a mérkőzés. A Rangers mindössze két és fél perc alatt kétgólos előnyt épített ki. A 22. percben Andrei Svechnikov szerezte meg a vezetést, majd a 25. percben Evgeni Malkin már 3–1-re módosította az eredményt. Malkin számára különösen emlékezetes volt ez a mérkőzés, hiszen ezzel megszerezte szezonbeli 50. gólját.
A Washington azonban ezúttal sem hagyta magát. A 30. percben Joel Armia szépített, majd három és fél perccel később Lars-Bjorn Ericsson egyenlített. A Capitals tehát 3–1-es hátrányból visszajött, és ismét teljesen nyílttá tette a találkozót. A második harmad végén 3–3 állt az eredményjelzőn.
A harmadik harmad aztán újabb fordulatot hozott. A 44. percben Malkin ismét betalált, ezzel megszerezte saját 50. gólját követően az 51.-et is, és a Rangers újra előnybe került. Washingtonnak azonban mindössze 33 másodpercre volt szüksége az egyenlítéshez. Joel Armia másodszor is eredményes volt, ezúttal Peter Forsberg és Jack Hughes passzából.
Ezután a Capitals már nem engedte ki a kezéből a mérkőzést. Az 51. percben Judd Blackwater megszerezte a Washington ötödik gólját Jere Lehtinen és Matt Boldy előkészítéséből, így a Capitals először vezetett a második harmad eleji 1–3-as állás óta.
A Rangers az utolsó percekben próbált egyenlíteni, de a Washington jól védekezett, majd 49 másodperccel a rendes játékidő vége előtt Kaapo Kakko üres kapus góllal lezárta a mérkőzést. Kakko ezzel egyúttal hét mérkőzés óta tartó gólcsendjét is megszakította.
Az emberelőnyök terén a Washingtonnak ismét voltak lehetőségei: öt fórból egyszer sikerült betalálnia, ráadásul ez a gól nyitotta a mérkőzést. A Rangers négy emberelőnyt kapott, de egyiket sem tudta kihasználni. Ez komoly különbségnek bizonyult, főleg egy olyan mérkőzésen, ahol végül csak két gól volt a különbség.
A Capitals támadójátéka ezúttal sokkal jobban működött, mint az előző két mérkőzésen. Hat gólt szereztek, és ami különösen fontos, hogy amikor 3–1-es hátrányba kerültek, nem estek szét, hanem néhány perc alatt visszaküzdötték magukat 3–3-ra. A harmadik harmadban pedig már ők tudták jobban kezelni a mérkőzés fontos pillanatait.
A mérkőzés első számú csillaga Joel Armia lett, teljesen megérdemelten. Két gólt szerzett, és kulcsfontosságú volt abban, hogy a Washington előbb visszajöjjön a mérkőzésbe, majd megszerezze a vezetést. Evgeni Malkin szintén két gólt szerzett, miközben elérte az 50 gólos határt. Scott Niedermayer pedig a góljával és az előkészítésével is fontos szerepet játszott.
Washingtonnál több játékos is fontos mérföldkőhöz érkezett. Nick Ebert és Jack Hughes is megszerezte szezonbeli 30. gólpasszát, Jere Lehtinen pedig karriercsúcsot állított fel 22 ponttal. Mike Green 20. gólpasszát jegyezte, ami egyben pályafutása 500. gólpassza is lett. Kaapo Kakko megszakította hétmeccses gólcsendjét, Niedermayer pedig 18 mérkőzés után talált ismét a kapuba.
Összességében ez egy nagyon fontos győzelem volt a Washington számára. A New Jersey elleni vereség és az Ottawa elleni szétlövéses kudarc után végre sikerült egy olyan mérkőzést megnyerni, amelyen hátrányból kellett visszajönni. A 3–1-es állásnál még könnyen újabb vereség lehetett volna a vége, de ezúttal a Capitals nem roppant össze, hanem megfordította a mérkőzést. A következő ellenfél a Buffalo Sabres, ezúttal már hazai pályán, így jó lenne folytatni ezt a lendületet.
A Rangers elleni 6–4-es idegenbeli győzelem után a Washington hazai pályán fogadta a Buffalo Sabrest, és ezúttal nem hagyott sok kérdést maga után. A Capitals 9–1-re kiütötte a Buffalót egy olyan mérkőzésen, amelyen már az első harmadban eldőlt, merre billen a mérleg. A Washington 37 alkalommal lőtt kapura, míg a Buffalo 26 próbálkozásig jutott. A kilenc szerzett gól mellett különösen figyelemre méltó, hogy a Capitals a második és harmadik harmadban összesen nyolcszor talált be.
Az első harmad azonban nem indult tökéletesen. A Buffalo az 6. percben Cal Foote révén megszerezte a vezetést, így a Washingtonnak kellett futnia az eredmény után. A Capitals azonban gyorsan reagált. A 9. percben Lyle Clark egyenlített Mike Green és Tyson Barrie előkészítése után, majd négy perccel később Peter Forsberg már a Washington vezetését szerezte meg Kaapo Kakko és Mike Green segítségével.
A Capitals ekkor már teljesen átvette az irányítást, és alig egy perccel később Jere Lehtinen is betalált, így a Washington rövid idő alatt 3–1-re fordította a mérkőzést. A Buffalo tehát hiába kezdett góllal, a harmad végére már kétgólos hátrányban találta magát. A Washington támadójátéka ekkor már látványosan működött, és a három gólból kettő mindössze néhány percen belül született.
A második harmadban pedig a Capitals gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Alig négy perc telt el, amikor Scott Niedermayer emberelőnyből megszerezte a Washington negyedik gólját. Joel Armia és Jack Hughes készítette elő a találatot. Mindössze 21 másodperccel később Travis Konecny is betalált, így már 5–1 állt az eredményjelzőn.
A Buffalo ekkor már szemmel láthatóan nem tudta felvenni a Washington tempóját. A Capitals folyamatosan támadott, és a 37. percben Jesperi Kotkaniemi megszerezte első gólját a mérkőzésen, így a második harmad végére már 6–1-re vezetett a Washington.
A harmadik harmadban sem állt le a Capitals. Az első percben Lars-Bjorn Ericsson növelte tovább az előnyt, majd alig másfél perccel később ismét Niedermayer következett. Ezúttal emberhátrányból talált be, ami még különösebbé tette a Buffalo számára egyébként is kínos estét.
És ha ez még nem lett volna elég, mindössze 31 másodperccel később Jesperi Kotkaniemi is megszerezte második gólját, szintén emberhátrányban. Ezzel 9–1 lett az eredmény, és a Washington gyakorlatilag tökéletes harmadot produkált. A Capitals két shorthanded gólt is szerzett rövid idő alatt, miközben a Buffalo emberelőnyeiből egyetlen gólt sem tudott összehozni.
Az emberelőnyök terén is Washington jött ki jobban. A Capitals két lehetőségből egyszer betalált, míg a Buffalo négy emberelőnyt kapott, de egyiket sem tudta kihasználni. Ráadásul a Washington a harmadik harmadban két emberhátrányos góllal büntette a Sabrest, ami már tényleg a mérkőzés teljes kontrollját jelentette.
A találkozó egyik legnagyobb sztárja Jesperi Kotkaniemi lett, aki két gólt szerzett, és teljesen megérdemelten kapta az első csillagot. Ezzel megszerezte szezonbeli 15. gólját is. Scott Niedermayer szintén kétszer talált be, és a mérkőzésen jegyzett újabb pontjaival már 40 gólpassznál jár a szezonban. Jere Lehtinen egy góllal és egy gólpasszal zárt, ráadásul megszerezte 10. gólpasszát is, amivel új karriercsúcsot állított fel 11 assziszttal.
Peter Forsberg is fontos mérföldkőhöz érkezett: a második washingtoni gól megszerzésével elérte a szezonbeli 20 gólos határt. A Rangers ellen már 500. gólpasszát jegyző Mike Green ezúttal is aktív volt, két asszisztot osztott ki, míg a Washington összességében szinte minden támadója hozzátette a magáét a kiütéshez.
A Capitals számára ez a 9–1-es győzelem különösen fontos lehetett az elmúlt két mérkőzés után. A New Jersey ellen 4–1-re kikaptak, majd Ottawában 4–3-ra maradtak alul szétlövésben, viszont a Rangers ellen már 6–4-re nyertek, most pedig még egy lapáttal rátettek. A csapat támadójátéka egyre inkább kezd visszatérni arra a szintre, amit korábban megszoktunk.
A mérkőzés elején még a Buffalo vezetett, de a Washington ezúttal nem kezdett el pánikolni, hanem gyorsan megfordította az eredményt. Utána pedig már nem volt kegyelem: kilenc gólt szereztek, miközben a Sabres mindössze egyszer tudott betalálni.
A következő mérkőzésen viszont jóval komolyabb ellenfél érkezik: a Boston Bruins. A Capitals most két mérkőzés alatt 15 gólt szerzett, úgyhogy a Boston ellen is lesz mit megmutatni. Ott viszont valószínűleg nem lehet majd arra számítani, hogy az ellenfél 3–1 után egyszerűen szétesik. A Washingtonnak most azt kell bizonyítania, hogy ez a gólerős forma nem csak két könnyebb mérkőzésre szólt.
A Buffalo elleni kiütés után a Washingtonnak máris komolyabb feladat jutott: a Boston Bruins érkezett az MCI Centerbe. A Capitals ezúttal nem tudta folytatni a gólfesztivált, és 3–0-s vereséget szenvedett. A 23–29-es kapura lövési arány alapján nem volt óriási különbség a két csapat között, de a Boston sokkal jobban használta ki a lehetőségeit, különösen emberelőnyben.
Az első harmadban még sokáig nem esett gól, de a 15. percben a Boston megszerezte a vezetést. Leon Draisaitl emberelőnyből talált be Jamie Benn és Dougie Hamilton előkészítése után. Washingtonnak nem sikerült megfelelően reagálnia a hátrányra, és kevesebb mint négy perccel később Drew Shore megduplázta a Bruins előnyét. A Capitals tehát az első harmad végén már 2–0-s hátrányban volt, és támadásban ekkor még nem igazán találta a ritmust.
A második harmadban Washington próbált közelebb kerülni, de a Boston védelme és kapusa továbbra is állta a sarat. A harmad közepén aztán ismét a Bruins talált be. A 31. percben Dougie Hamilton szintén emberelőnyből növelte háromgólosra a vendégek előnyét. Draisaitl ezúttal előkészítőként jeleskedett. Ezzel gyakorlatilag megvolt a Boston számára szükséges előny, hiszen a Washingtonnak az egész mérkőzésen nem sikerült betalálnia.
A harmadik harmadban a Capitals előtt még lett volna lehetőség a visszakapaszkodásra, de a Boston fegyelmezetten védekezett. Washington három emberelőnyt is kapott a mérkőzés során, azonban egyikből sem tudott gólt szerezni. A Bruins ezzel szemben három lehetőségből kétszer is eredményes volt. Ez döntő különbségnek bizonyult, és a Capitals hiába próbálkozott 23 alkalommal, egyszer sem tudta feltörni a bostoni védelmet.
A mérkőzés egyik legnagyobb különbségét tehát egyértelműen a special teams jelentette. Washington 3 emberelőnyből 0 gólt szerzett, ráadásul mindössze négy lövést tudott ezekből összehozni. A Boston 3 fórból kétszer betalált, és kilenc lövést eresztett meg emberelőnyben. A Capitals 96 százalékos passzolási mutatója ugyan nagyon szép, de a kapu előtt ebből ezúttal nem sok minden látszott.
A Boston oldalán Leon Draisaitl volt az egyik főszereplő. Gólt és gólpasszt jegyzett, ráadásul megszerezte szezonbeli 45. gólját. Dougie Hamilton szintén góllal és gólpasszal zárt, míg Drew Shore megszakította hat mérkőzés óta tartó gólcsendjét. A Boston kapusa és védelme pedig lehozta a mérkőzést kapott gól nélkül.
Washington számára különösen bosszantó lehetett, hogy mindössze néhány nappal korábban még 9–1-re verte a Buffalót, előtte pedig a Rangerst is hat góllal küldte haza. Most viszont a Boston ellen egyszerűen elfogyott a puskapor. A támadók nem tudtak betalálni, az emberelőnyök kihasználatlanul maradtak, és a három bekapott gólból kettő ráadásul speciális egységből érkezett.
A pozitívum talán az, hogy a Washington nem játszott teljesen reménytelen mérkőzést. A 23 kapura lövés azt mutatja, hogy próbálkozott, a 96 százalékos passzolási mutató pedig kifejezetten jó. Csakhogy a Boston ellen most nem volt elég a szép passzjáték: gólokat kellett volna szerezni.
A Buffalo elleni kilencgólos ünneplés után tehát jött a másik véglet: kilenc gól után kilencven percnyi... illetve hatvan percnyi gólcsend. A Capitals ezúttal nem tudott betalálni, így a Boston megérdemelten vitte el a két pontot.
Ráadásul a következő ellenfél ismét a Buffalo Sabres lesz. Ennél jobb alkalmat aligha kaphat Washington arra, hogy gyorsan javítson. A kérdés csak az, hogy a Capitals visszatalál-e a Buffalo ellen mutatott támadójátékához, vagy a Boston elleni 0–3 után ismét elő kell venni a „hol van a gól?” című taktikai megbeszélést.
A Boston elleni 0–3-as vereség után nem kellett sokat várni a javításra, és a Washington ezúttal nem is bízott semmit a véletlenre. A Capitals 4–0-ra győzte le a Buffalo Sabrest, ráadásul olyan fölényben játszott, amit az eredmény önmagában talán még nem is mutat meg teljesen. Washington 48 alkalommal lőtt kapura, miközben a Buffalo mindössze 25-ször próbálkozhatott. Ez már nem egyszerű győzelem volt, hanem egy meglehetősen egyoldalú kijelentés: a Boston elleni meccset gyorsan szeretnék elfelejteni.
Az első harmadban már nagyon hamar eldőlt, hogy Buffalo számára hosszú este következik. A 9. percben Travis Konecny szerezte meg a vezetést Judd Blackwater és Lyle Clark előkészítése után, majd mindössze 48 másodperccel később Joel Armia is betalált. Peter Forsberg és Scott Niedermayer hozta össze a második gólt, így a Capitals alig néhány perc alatt 2–0-ra lépett el.
A Buffalo próbálkozott ugyan, de Washington védekezése ezúttal sokkal stabilabbnak bizonyult. A hazaiak nem engedték, hogy az ellenfél komolyabb lendületet vegyen, miközben folyamatosan érkeztek a washingtoni lövések. A kétgólos előny a harmad végéig megmaradt, de már ekkor érezhető volt, hogy a Sabresnek nagyon nehéz dolga lesz.
A második harmadban aztán tovább nőtt a Capitals előnye. Alig két perc telt el, amikor Jack Hughes megszerezte Washington harmadik gólját Peter Forsberg gólpasszából. A 25. percben pedig ismét Armia következett. Ezúttal emberelőnyből talált be, ráadásul Peter Forsberg és Jack Hughes készítette elő a találatot. Ezzel már 4–0 volt az állás, és Armia megszerezte szezonbeli 35. gólját.
A második harmad végére gyakorlatilag minden kérdés eldőlt. Washington ekkor már hatalmas fölényben volt kapura lövésekben, a Buffalo pedig nem találta a módját annak, hogyan tudná feltörni a Capitals védelmét. A Washington ráadásul nemcsak támadásban, hanem a saját kapuja előtt is fegyelmezett maradt.
A harmadik harmad már inkább arról szólt, hogy a Capitals lehozza kapott gól nélkül a mérkőzést. Újabb találat már nem született, de Washington így is kontrollálta a játékot. A Buffalo 25 lövéséből egyetlen egy sem jutott túl Petr Mrazeken, aki tökéletes teljesítménnyel zárta az estét. A kapus teljesen megérdemelten kapta a mérkőzés első csillagát.
Mrazeknek ez különösen fontos visszavágás lehetett az előző, Boston elleni mérkőzés után, ahol három gólt kapott. Ezúttal viszont 25 lövésből mind a 25-öt megfogta, és megszerezte a shutoutot. Ha a Boston elleni mérkőzésen felmerült volna a kérdés, hogy miért nem működik valami, most Mrazek elég egyértelmű választ adott: „nyugi, azért még itt vagyok.”
A mérkőzés másik főszereplője természetesen Joel Armia volt. Két gólt szerzett, közülük az egyik emberelőnyből érkezett, és már 35 gólos a szezonban. Ez egészen komoly teljesítmény, különösen úgy, hogy néhány mérkőzéssel korábban még arról beszéltünk, hogy megszakadt a hárommeccses gól- és ötmeccses pontszerző sorozata. Nos, Armia gyorsan visszatalált a góllövő útra.
Peter Forsberg is kulcsszerepet vállalt: három gólpasszt osztott ki, és mindhárom pontja fontos volt. Az első harmadban Armia góljánál, majd Jack Hughes találatánál és Armia második góljánál is ő volt az előkészítő. Nem rossz este egy olyan játékostól, aki úgy tűnik, lassan már előfizetést kötött a gólpasszokra.
A Capitals emberelőnye ezúttal sem volt tökéletes, de a négy lehetőségből egyet sikerült kihasználni, és Armia találata pontosan ilyen helyzetből született. Ennél azonban fontosabb volt, hogy Washington 48 kapura lövésig jutott, miközben a Buffalo csak 25-ig. A 91 százalékos challenge-mutató is azt mutatja, hogy a Capitals ezúttal fizikálisan is sokkal jobban teljesített.
A mérkőzés egyetlen komolyabb kakaskodása a harmadik harmadban történt, amikor Zack Kassian és Mason Lohrei akadt össze. Kassian nyerte a bunyót, így legalább ő is gondoskodott róla, hogy a meccs végére minden washingtoni részleg hozzátegyen valamit a sikerhez.
A legfontosabb azonban maga a reakció volt a Boston elleni vereségre. A Capitals három nappal korábban hazai pályán 0–3-ra kikapott, most pedig 48 lövésből négy gólt szerzett, és kapott gól nélkül hozta le a mérkőzést. Ez már az a fajta válasz, amit egy vereség után látni szeretnénk.
Washington tehát gyorsan feledtette a Boston elleni nullázást, és ismét megmutatta, hogy ha lendületbe kerül, akkor komoly támadóerő van ebben a csapatban. Armia duplázott, Hughes betalált, Konecny is eredményes volt, Forsberg három gólpasszt adott, Mrazek pedig lehúzta a rolót.
A Boston elleni 0–3 után a Washington gyorsan összeszedte magát: előbb 4–0-ra lenullázta a Buffalót, most pedig hazai pályán 5–3-ra legyőzte az Ottawa Senatorst. A mérkőzés nem volt végig olyan sima, mint amilyennek a 3–0-s kezdés alapján tűnhetett, de a Capitals végül kézben tartotta a találkozót, és megszerezte újabb győzelmét.
Az első harmad ezúttal gól nélkül telt. Washington 30, Ottawa 22 alkalommal lőtt kapura a teljes mérkőzésen, de az első húsz percben egyik csapat sem tudta feltörni a másik védelmét. A Capitalsnek ugyan voltak lehetőségei, de a gólszerzéshez egészen a második harmadig kellett várni.
A második harmadban viszont alaposan felgyorsultak az események. A 26. percben Nick Ebert megszerezte a vezetést Peter Forsberg gólpasszából, majd mindössze 66 másodperccel később Ryan Murphy is betalált. Murphy számára ez különösen fontos találat volt, hiszen 18 mérkőzés után ismét gólt szerzett. Úgy tűnik, végre megtalálta a kaput – csak kicsit sokáig kereste.
Washington nem állt le, és a 33. percben Joel Armia is eredményes volt Travis Konecny és Lyle Clark előkészítéséből. Ezzel már 3–0-ra vezetett a Capitals, és úgy tűnt, a Buffalo elleni 4–0 után ismét egy könnyedebb estét rendezhetnek az MCI Centerben.
Ottawának azonban volt válasza. Mindössze fél perccel Armia gólja után Evgeni Pastukhar szépített, így a második harmad végére 3–1 lett az állás. Pastukhar számára szintén fontos volt a találat, hiszen 17 mérkőzéses gólcsendjét törte meg.
A harmadik harmad már igazi oda-vissza játékot hozott. Ottawa a 46. percben Mark Scheifele révén 3–2-re zárkózott fel, így hirtelen újra nyitott lett a mérkőzés. A Capitals azonban nem engedte ki a kezéből az irányítást: mindössze 44 másodperccel később Nick Ebert megszerezte második gólját a találkozón, ezzel ismét kétgólosra növelve Washington előnyét.
Nem kellett sokat várni az ötödik találatra sem. A 49. percben Jack Hughes lőtte be a Capitals ötödik gólját Lyle Clark és Travis Konecny segítségével. Ezzel 5–2 lett az állás, és Washington ismét háromgólos előnyben volt.
Ottawa még egyszer felzárkózott: a 56. percben Liam Neeson 5–3-ra módosította az eredményt, de ezúttal a Capitals már nem engedte ki a kezéből a mérkőzést. Az utolsó percekben nem született újabb gól, így Washington megőrizte a kétgólos előnyt.
A mérkőzés egyik legjobbja Nick Ebert volt, aki két gólt szerzett, és teljesen megérdemelten kapta az első csillagot. Különösen fontos volt a második találata, hiszen az Ottawa éppen kezdett veszélyessé válni. Ráadásul Ebertnek ez volt az első gólja 15 mérkőzés óta.
Joel Armia ismét eredményes volt, és ezzel már 36 gólos a szezonban. A Buffalo ellen még kétszer talált be, most pedig tovább folytatta a gólszerzést. Nem úgy tűnik, hogy egyhamar szeretne visszatérni a gólcsendhez.
Travis Konecny is fontos szerepet vállalt: egy gólpasszt adott, amivel megszerezte szezonbeli 10. asszisztját, ráadásul a mérkőzés harmadik csillaga lett. Lyle Clark szintén két ponttal, két gólpasszal zárt.
A speciális egységek ezúttal kevésbé voltak főszereplők. Washington mindössze egy emberelőnyt kapott, abból nem szerzett gólt, Ottawa viszont hat alkalommal játszhatott létszámfölényben, és egyik lehetőségét sem tudta kihasználni. Ez óriási segítség volt a Capitalsnek, mert az Ottawa ennyi emberelőny mellett könnyen sokkal kellemetlenebbé tehette volna az estét.
A mérkőzéshez természetesen a bunyók is hozzátartoznak. Matt Boldy megverte Joel Eriksson Eket, míg Troy Vance Zack Kassiant győzte le. Kassian tehát ezúttal nem tudta folytatni a korábbi verekedős sikersorozatát, de legalább nem maradt ki a műsorból.
A Washington az utóbbi három mérkőzésén így 0–3 a Boston ellen, majd 4–0 a Buffalo ellen és 5–3 az Ottawa ellen. Vagyis a Capitals szépen reagált a Boston elleni vereségre, és most már két egymást követő győzelemnél jár.
Ráadásul ez a meccs azért is biztató, mert Washington 3–0-s előnyből ugyan visszaengedte 3–2-re az Ottawát, de ezúttal nem omlott össze. Ebert és Hughes gyorsan visszaállította a háromgólos különbséget, és amikor az Ottawa ismét szépített, már nem jött újabb fordulat.
5–3, kétgólos Ebert, 36. Armia-gól, 18 meccs után ismét betaláló Ryan Murphy, és két újabb pont a Capitalsnak.
A következő ellenfél a Minnesota Wild lesz. A Buffalo és Ottawa elleni két győzelem után most már az a kérdés, hogy Washington tud-e tovább építkezni, vagy ismét jön egy olyan mérkőzés, ahol a kapusnak kell majd megmentenie a társaságot.
A Buffalo elleni 4–0-s, majd az Ottawa elleni 5–3-as győzelem után a Washington hazai pályán fogadta a Minnesota Wildot. A Capitals ezúttal 3–1-re nyert, és ez a győzelem nemcsak újabb két pontot jelentett, hanem hivatalossá tette: a Washington Capitals bekerült a rájátszásba! A szezon ezen szakaszában ez hatalmas mérföldkő, hiszen a csapat ezzel elérte az alapszakasz egyik legfontosabb célját. A 27–19-es kapura lövési arány is azt mutatja, hogy Washington megérdemelten szerezte meg a győzelmet.
Az első harmadban még nem született gól. A Washington és a Minnesota is próbálkozott, de egyik csapat sem tudta igazán feltörni a másik védelmét. A Capitalsnak két emberelőnye is volt, azonban egyikből sem sikerült betalálni, és mindössze két lövést tudtak kapura küldeni ezekből a helyzetekből. Húsz perc után így 0–0 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban viszont már megérkeztek a gólok. A 31. percben William Karlsson megszerezte a Minnesota vezetését Filip Forsberg és Mikhail Tabanov előkészítéséből. A Washington azonban nem hagyta, hogy a Wild sokáig örüljön.
Alig több mint három perccel később Lyle Clark egyenlített Judd Blackwater és Jesperi Kotkaniemi segítségével. A mérkőzés ezzel 1–1-re módosult, és a Capitals visszavette az irányítást. A 38. percben Travis Konecny is betalált, Lyle Clark és Mike Green passzából, így Washington már 2–1-re vezetett.
A harmad végén pedig jött a harmadik találat is. Mindössze 1 perc 50 másodperccel Konecny gólja után Scott Niedermayer növelte kétgólosra a Capitals előnyét Peter Forsberg előkészítéséből. A Washington tehát egyetlen harmad alatt 0–1-ről 3–1-re fordította a mérkőzést.
A harmadik harmadban már nem esett újabb gól. A Capitals elsősorban arra koncentrált, hogy megtartsa a megszerzett előnyt, és ezt sikerült is megoldania. A Minnesota 19 lövésig jutott az egész mérkőzésen, de a harmadik harmadban már nem tudta igazán veszélyeztetni a washingtoni vezetést.
A mérkőzés egyik érdekes része a fizikai játék volt. Már az első harmad végén Matt Boldy és Jakob Chychrun verekedett össze, majd a harmadik harmad elején Chychrun ismét bunyóba keveredett, ezúttal Zack Kassian ellen. A Minnesota játékosa mindkét összecsapást megnyerte, így Chychrun számára legalább a bunyók tekintetében tökéletes este lett. A Capitals számára kevésbé.
A speciális egységek ezúttal nem döntötték el a mérkőzést. Mindkét csapat két emberelőnyt kapott, és egyik sem tudta kihasználni ezeket. Washington két lövést jegyzett emberelőnyben, a Minnesota szintén kettőt. A Capitalsnak tehát ezúttal nem kellett a power play segítsége a győzelemhez.
A Washington oldalán Lyle Clark lett a mérkőzés első csillaga. Gólt szerzett, majd gólpasszt is adott, ráadásul megszerezte szezonbeli 10. asszisztját. Travis Konecny szintén fontos szerepet vállalt: góljával elérte a szezonbeli 10 gólos határt, és a mérkőzés második csillaga lett. A harmadik csillag Jesperi Kotkaniemi lett, aki ugyan ezúttal nem talált be, de gólpasszal járult hozzá a fordításhoz.
Scott Niedermayer is fontos mérföldkőhöz érkezett: megszerezte szezonbeli 15. gólját, és továbbra is rendkívül fontos szerepet játszik a Washington védelmében és támadásépítésében.
A legfontosabb azonban mégis az, ami a mérkőzés végén a tabellán történt: a Washington Capitals ezzel a győzelemmel bebiztosította helyét a rájátszásban. A szezon eleji hullámzó időszakok, a hosszabbításos és szétlövéses mérkőzések, a gólcsendek, a nagy győzelmek és a kellemetlen vereségek után a csapat elérte azt a pontot, amiért az egész alapszakasz során dolgozott.
Ráadásul nem akármilyen sorozattal érkezett el idáig a Washington. A Boston elleni 0–3-as vereség után előbb 4–0-ra verte a Buffalót, majd 5–3-ra Ottawát, most pedig 3–1-re a Minnesotát. Három egymást követő győzelem, 12 lőtt és mindössze 4 kapott gól, és ami ennél is fontosabb: playoff!
A Capitals tehát mostantól már nem azért játszik, hogy bejusson a rájátszásba, hanem azért, hogy minél jobb pozícióból és minél jobb formában érkezzen oda. Az alapszakasz hátralévő mérkőzései így már egyre inkább a playoffra való felkészülésről szólhatnak.
A következő ellenfél a Carolina Hurricanes, és immár nyugodtan lehet kimondani: Washington ott lesz a rájátszásban. A kérdés most már nem az, hogy sikerül-e bejutni, hanem az, hogy mire lesz képes ott a Capitals.
A rájátszásba már bejutott Washington Capitals a 80. mérkőzésén Carolina otthonába látogatott, és úgy tűnik, a csapatnál valaki úgy döntött, hogy a playoff előtt egy kis lövésmentes edzést tart. A Hurricanes ugyanis 28–8-ra nyerte a kapura lövéseket, ami azért elég komoly különbség. A Washingtonnak mindössze nyolc lövése volt az egész mérkőzésen, így tulajdonképpen már az is kisebb csoda, hogy két gólt sikerült szerezni.
Az első harmadban Carolina kezdett jobban, és a 6. percben Luke Adam megszerezte a vezetést a hazaiaknak. A Capitalsnak nem sok lehetősége volt válaszolni, a játékrész során inkább Carolina diktálta a tempót. A mérkőzés első harmada után így 1–0 állt az eredményjelzőn.
A második harmadban viszont sikerült egyenlíteni. A 23. percben Nick Ebert passzából Peter Forsberg betalált, ezzel a Washington 1–1-re módosította az állást. Sajnos az egyenlítés után sem változott meg alapvetően a mérkőzés képe. A Hurricanes továbbra is jóval többet támadott, és a 31. percben emberelőnyből Tim Stützle ismét előnyhöz juttatta Carolinát. A harmad végére pedig már 2–1-es hazai vezetés alakult ki.
A harmadik harmadban a Washingtonnak kellett volna elővennie valamit abból a játékból, amivel az előző mérkőzéseken sikerült fontos győzelmeket szerezni. Ehelyett Kyle Beach a 41. percben 3–1-re növelte a Carolina előnyét. A Capitals azonban nem adta fel: az 52. percben Jack Hughes Joel Armia és Travis Konecny előkészítéséből visszahozta a Washington reményeit. 3–2, és még volt némi idő az egyenlítésre.
Csakhogy az egyenlítéshez előbb talán lövéseket is kellett volna küldeni a kapura. A Washingtonnak ez továbbra sem igazán sikerült, így a Carolina kontroll alatt tartotta a hajrát. Luke Adam 44 másodperccel a vége előtt üres kapus góllal megszerezte második találatát, és ezzel kialakult a 4–2-es végeredmény.
A Capitals emberelőnybe sem került a mérkőzésen, míg Carolina egyetlen fórját ki is használta Stützle révén. A Washington passzjátéka ugyan 82 százalékos volt, de a 42 százalékos challenge-mutató és főleg a mindössze 8 kapura lövés jól mutatja, hogy ezen az estén a támadójáték egyszerűen nem működött.
A hazaiaknál Luke Adam két góllal vitte el az első csillagot, mögötte Tim Stützle és Sean Couturier végzett. A Washingtonnál Forsberg és Hughes gondoskodott arról, hogy legalább ne legyen teljesen eseménytelen a támadószekció, de ezúttal ennyi kevésnek bizonyult.
A rájátszás már biztos, tehát a vereség önmagában nem változtat ezen. Viszont a playoff előtt azért nem lenne rossz ötlet újra megtalálni azt az aprócska dolgot, amit úgy hívnak, hogy támadójáték. Nyolc lövésből ugyanis még a rájátszásban sem lesz egyszerű meccseket nyerni.
A rájátszásba már biztosan bejutott Washington Capitals a Carolina elleni vereség után Bostonban próbált javítani, de a Bruins ezúttal sem bizonyult túl vendégszeretőnek. A hazaiak 33–21-re nyerték a kapura lövéseket, és bár a Capitals becsülettel próbálkozott, a mérkőzés nagy részében Boston irányította a játékot.
Az első harmadban a Bruins kétgólos előnyt épített fel. A 14. percben Wilhelm Antonsen Dougie Hamilton passzából megszerezte a vezetést, majd alig három perccel később Ivan Vojtek növelte 2–0-ra a Boston előnyét. A Washington támadásai nem voltak igazán veszélyesek, így a Capitalsnak a második harmadra kellett megoldást találnia.
A második harmadban végre sikerült szépíteni. A 36. percben Robert Oppenheimer Kaapo Kakko előkészítéséből megszerezte a Washington első gólját, és ezzel hosszú, igencsak kínos sorozatot zárt le: a szezonban először talált be 15 mérkőzés után, ráadásul ugyanilyen hosszú, 14 meccses pont nélküli időszakának is véget vetett.
A gól azonban nem hozta meg a várt fordulatot. Mindössze három perccel később Bruce Wayne visszaállította a kétgólos bostoni előnyt, így a második harmad végén ismét 3–1 állt az eredményjelzőn. A Capitalsnak még húsz perce maradt a felzárkózásra.
A harmadik harmadban viszont már egyik csapat sem tudott betalálni. A Washington próbálkozott, de a Bruins védelme és a hazaiak kapusteljesítménye elégnek bizonyult ahhoz, hogy megőrizzék a 3–1-es előnyt. A Capitals emberelőnyből sem tudott gólt szerezni, miközben Boston egyetlen fórját sem tudta kihasználni.
A mérkőzés végül 3–1-es Boston-győzelemmel zárult. A hazaiaknál Jamie Benn lett az első csillag, Bruce Wayne a második, Dougie Hamilton pedig a harmadik. Hamilton ráadásul két gólpasszal is hozzájárult a Bruins sikeréhez, míg Mario Ferraro megszerezte szezonbeli 20. asszisztját.
A Washington számára pozitívum, hogy Robert Oppenheimer végre megtörte a gól- és pontínséget. A negatívum viszont az, hogy a csapat a Carolina után ismét vereséget szenvedett, és két mérkőzésen mindössze három gólt szerzett.
A rájátszás természetesen már biztosított, így nincs ok pánikra, de az alapszakasz vége előtt azért jó lenne újra megtalálni a támadójátékot. A playoffban ugyanis nem biztos, hogy minden mérkőzésen elég lesz arra várni, hogy valaki a 15 meccses góltalanságát éppen ellenünk törje meg.
A Washington Capitals győzelemmel zárta az alapszakaszt, miután hazai pályán 5–3-ra legyőzte a Tampa Bay Lightningot. A két vereséggel a háta mögött érkező Capitals ezúttal összeszedettebb és hatékonyabb játékot mutatott, amit a 29–16-os kapura lövési arány is jól tükrözött. A csapat ráadásul a speciális egységekben is felülmúlta ellenfelét: a Washington egy emberelőnyt kihasznált, míg Tampa mind a négy fórját kihagyta.
Az első harmadban a Capitals rögtön magához ragadta a kezdeményezést. A 8. percben Joel Armia Tommi Makkonen és Nick Ebert előkészítéséből megszerezte a vezetést, majd a 14. percben Kaapo Kakko emberelőnyből duplázta meg a Washington előnyét Matt Boldy passzát követően. A hazaiak lendületesen játszottak, és kétgólos előnnyel vonulhattak az első szünetre.
A második harmadban a Capitals tovább növelte a különbséget. A 26. percben Louis Leblanc Armia és Travis Konecny segítségével már 3–0-ra módosította az állást. Ekkor úgy tűnt, a Washington kényelmesen kézben tartja a mérkőzést, de Tampa nem adta fel.
A Lightning a harmad második felében elkezdte kihasználni a hazaiak figyelmetlenségeit. A 32. percben Filip Chytil szépített, majd hét perccel később Alex Gudbranson újabb góljával már csak egyetlen találat volt a két csapat között. A Capitals 3–2-es előnnyel várhatta a záró játékrészt, de a mérkőzés korántsem volt lefutva.
A harmadik harmad elején Jack Hughes gyorsan megnyugtatta a hazai szurkolókat, amikor a 41. percben Louis Leblanc passzából megszerezte a Washington negyedik gólját. Tampa azonban mindössze 71 másodperccel később ismét visszakapaszkodott, Richard Panik találatával újra egygólosra csökkentve a különbséget.
A Capitals azonban ezúttal nem engedte ki a kezéből a mérkőzést. A 44. percben Jack Hughes második góljával ismét kétgólos előnyre tett szert, és ezzel gyakorlatilag eldöntötte a találkozót. A hátralévő időben a Washington fegyelmezetten védekezett, és megtartotta az 5–3-as vezetést.
A mérkőzés első csillaga természetesen Jack Hughes lett, aki két góllal zárta az estét, és megszerezte szezonbeli 25. találatát. Joel Armia egy góllal és aktív támadójátékkal járult hozzá a sikerhez, míg Louis Leblanc góllal és gólpasszal is jelentkezett. Pozitívum továbbá, hogy Tommi Makkonen hét mérkőzés után ismét pontot szerzett.
A Tampa oldalán Filip Chytil 12 mérkőzéses góltalansági sorozatának vetett véget, de ez kevés vigasz lehetett a Lightning számára.
A Washington tehát győzelemmel zárta a 82 mérkőzéses alapszakaszt, és most már jöhet az, amiért egész évben dolgoztak: a rájátszás. Az első fordulóban rögtön egy régi és kellemetlen rivális, a Pittsburgh Penguins vár a Capitalsra. A playoffban már nem számít, ki hogyan zárta az alapszakaszt – ott minden meccs új történet, és remélhetőleg Washingtonban most már tényleg készen állnak a nagy menetelésre.
A Pittsburgh–Washington rájátszás-párharc előtt három dolog különösen érdekes: a kapusok, a Pittsburgh elképesztő támadópotenciálja, illetve a Washington védelmének és első sorainak teljesítménye.
Pittsburghnél Geoff Shaw 58 mérkőzésen 88,31%-os védési hatékonyságot és 2,60-as GAA-t hozott, míg Jack Campbell 24 meccsen 89,39%-ot és 2,38-as GAA-t produkált. Washington oldalán Petr Mrazek vitte a terhelés nagy részét: 61 meccsen 90,39%-os védési hatékonyság és 2,44-es GAA, három shutouttal. A második számú Darren Sutter 88,97%-kal zárt.
A Penguinsnél van néhány egészen komoly fegyver.
Taylor Hall 80 meccsen 42 gólt és 34 gólpasszt szerzett, összesen 76 ponttal. Mögötte Aleksander Barkov 63, Mike Modano 62, Nikita Kucherov pedig 53 pontig jutott, habár ő sérült marad a rájátszásra.
És ami igazán érdekes: Pittsburgh nem egyetlen játékostól várja a gólokat. Hall mellett Barkov és Modano is képes mérkőzéseket eldönteni.
A Capitalsnél viszont a védelemben található egy igazi pontgyáros: Scott Niedermayer 80 meccsen 15 gólt és 41 gólpasszt termelt, így 56 ponttal zárt, miközben +34-es mutatót hozott. Tyson Barrie 38, Nick Ebert 35, Mike Green pedig 30 ponttal járult hozzá a támadójátékhoz.
Ez különösen érdekes kontraszt: Pittsburgh legerősebb támadói elöl, Washington egyik legfontosabb fegyvere pedig hátulról érkezik.
A Capitals első hat támadója között viszont szintén akad bőven gólveszély. Joel Armia 37 gólt és 66 pontot, Peter Forsberg 59, Jack Hughes 57, Jesperi Kotkaniemi pedig 33 pontot szerzett. Armia 11 emberelőnyös góllal különösen fontos szereplő lehet.
A számok alapján ez egy olyan sorozatnak tűnik, ahol Pittsburgh a támadójátékával, Washington pedig a kiegyensúlyozottabb csapatteljesítményével próbálhatja megnyerni a párharcot.
Pittsburgh három 50+ pontos játékost tud felmutatni, Washingtonnál pedig három ilyen játékos van, viszont a Capitalsnél a védők termelése sokkal komolyabb. Niedermayer 56 pontja például önmagában óriási különbséget jelenthet egy hosszú playoff-sorozatban.
És persze ott van a két kapus teljesítménye is: Mrazek 90% fölötti szezonja alapján Washingtonnak lehet egy olyan stabil pontja, amelyre a szoros mérkőzéseken támaszkodhat.
Összességében egy igazi régi ismerősök csatája készül: Pittsburghnél Hall, Barkov, Modano próbálja majd szétszedni a Capitals védelmét, míg Washington Armia, Forsberg, Hughes és a hátulról érkező Niedermayer vezérletével válaszolhat. Ha pedig a párharc szoros meccsekké alakul, könnyen lehet, hogy végül nem a sztárok száma, hanem az dönt, melyik kapus tud egy-két extra bravúrt hozzátenni.